Nem is tudom, hogy mikor karatéztam utoljára. Egyszerűen vagy időm nincs, vagy az edzések vannak olyan időpontban, hogy nem tudok elmenni. Most övvizsga volt, és a sempai megkért, hogy menjek, és “segítsem” át a vizsgázókat a vizsgájukon
Persze nem csak én, több ilyen segítő is volt. Nálunk bizonyos övfokozat felett kötelező küzdeni vizsgán, most a zöld övre vizsgázóknak 15 ellenféllel kellett küzdeniük. Ez azt jelenti, hogy 1,5 perces full contact küzdelmek vannak, és csak annyi pihenő van köztük, amíg a két ellenfél váltja egymást. Van egy mondás: “Mindenkinek meg kell kapnia az övszínének megfelelő verést”
Szép mondás
Nem volt sok időm bemelegíteni, úgyhogy gyorsan csináltam 30-30 snatchet egy 16 kilóssal.
Kb. tizet küzdöttem, de főleg kisebbekkel, egy olyan volt, a velem egy súlycsoportú. Lakatos Péter blogján volt a téma a napokban a feszítés és kioldás. Mellesleg erről volt szó az RKC-n is, és Pavel velem szemléltette a dolgokat. Megfigyeltem, hogy amíg csak lazán küzdöttem, és első kezes egyeneseket ütögettem, ismétlem: lazán, de nem gyengén, addig azt mondta a velem egy súlyú ellenfelem, hogy olyan, mint a pöröly
de az utolsó ellenfele én voltam, én akartam “átsegíteni”
Az a hagyomány, hogy az utolsó küzdelemben mindenki nagyon meg van verve
Csupa ilyen szép tradíció van
Na szóval jól lerohantam, de mivel le “akartam” ütni, ezért az izmok befeszültek, és rögtön nem lett olyan dinamikus a mozgás, meg persze jobban is fáradtam. Nem volt meg a kioldás.
Kellemesen átmozgattam magam, jól esett már egy kicsit bunyózni.
Ja, azt meg elfelejtettem, hogy a reggelire majdnem délben került sor, mert előbb nem volt időm, és végre gong bao csirkét ettem, jó csípős, az orrodat is tisztíccsa
Délután csak egy csomag sós mandulát ettem, este meg csinálatam pirított szalonnás tükörtojást 7 tojásból, paradicsommal, óriási retekkel és Erős Istvánnal. Ja, meg előtte 3 maradék virslit benyomtam, hogy ne maradjon már ott