Archive for 2012. március

Rotary maraton

március 26, 2012

Felvirradt a nap. Beneveztünk a debreceni Rotary maratonra. A SAGAKU Sportklubból hárman mentünk: Nagy Szilvia 8. kyu negyedmaratonra, Nagy Péter 8. kyu és Erdődi Mihály 1. dan (én 🙂 ) pedig maratonra. Előzményként annyit kell tudni, hogy az egész azzal indult, hogy egy ismerősöm megállított, hogy nem akarunk-e indulni a maratonon, én pedig rávágtam, hogy de 🙂 . Soha nem szerettem futni, és az elmúlt években nem is futottam. Életemben 15 kilométer körüli volt a legnagyobb táv, így elég merész elhatározás volt. A felkészülés is nagyon tudományos volt. Február körül megbeszéltük, hogy lassan kéne futni néha, ha már futóversenyre megyünk. Összesen 7 alkalommal futottunk, a következő távokat:

1. 6 km

2. 7,9 km

3. 9,7 km

4. 12 km

5. 23 km

6. 8 km (csak, hogy kipróbáljam az új futócipőt)

7. 32 km (Kecskemétről Ceglédre)

Az utolsó futás két hete volt, és az egyik tanulság az volt, hogy a maratonon még éreztem, hogy bennem volt, nem regenerálódott a lábam teljesen.

Amit nem bántam meg, hogy vettem egy normális futócipőt, enélkül nem sikerült volna, az biztos.

Szóval megtörtént a nevezés, megkaptuk a rajtcsomagot, és elkezdtünk hangolódni. Ránézésre majdnem úgy néztem ki, mint aki szokott futni 🙂 Futócipő, futózokni, cicanadrág, meg futós övtáska a kulacsnak meg a zabszeletnek.

Na a lényeg: elindultunk. A teljesítendő táv maratonon 42 195, negyedmaratonon pedig 10 548 méter. A kijelölt útvonalon egy kör 5274,375 méter volt, ebből 8 volt a teljes táv.

Az első két körben együtt futottunk, ennek a végét Szilvi meghúzta, ő ezzel lazán teljesítette a távot, egy félmaraton benne van bármikor. Ezekben a körökben még jó volt a hangulatunk, poénkodtunk, a körönkénti egy frissítő állomásnál meg sem álltunk, csak futás közben ittunk egyet, mint a nagyok. A terv az volt, hogy 35 perces köröket teljesítünk, így kb. 4 és fél óra alatt végezhetünk. A 32 kilométeres futásunk 2 hete 3 óra 40 perc volt, úgy voltunk vele, hogy a maradék 10 km már akárhogy belefér abba a két óra 20 percbe. Ja, mert 6 óra volt a verseny limitideje, aki nem ért be, kizárták.

A harmadik körben megettem egy zabszeletet futás közben, a frissítőnél pedig megálltunk, és ittunk több pohárral is.

A negyedik körtől már eléggé fájt a lábam. Nem csak az izmok, de a térdeim is, gondolom az izmok kezdték el összehúzni, meg a 105 kilóm sem éppen egy futóalkat. Itt már nyújtottunk is egy kicsit a frissítőállomásnál, de elég rossz volt újra elindulni, fájt a lábam. Egyszer csak hallom, hogy valaki kiabál, hogy “Hajrá Misi!” Intettem egyet, hátra sem néztem, de aztán felfogtam, hogy Debrecenben vagyok, itt nem sokan ismernek 🙂 Rácz Csaba sensei volt, akinek ezúton is köszönöm a biztatást 🙂

Az ötödik körben már nagyon szenvedtem. A testem minden lépésnél azt mondta, hogy Állj! A lelkem meg azt, hogy Nem! Volt időm gondolkodni is. Megpróbáltam meggyőzni a testemet. Mivel úgy mondjuk, hogy “az én testem”, ebből következik, hogy az nem én vagyok. Én valaki más vagyok, és ez a testem. Tehát, ha fáj a testem, az NEM nekem fáj, csak a testemnek… nem tudom, mennyire érthető 🙂 Egy kis ideig segített, de utána már mindegy volt.Létrehoztam belső, ellazult állapotot is, de egy idő után ismét a fájdalom kerekedett felül. Azért a mediballnak megint vettem hasznát ebben, mert ott az edzés fő része az ellazulás. Még akkor is, ha küzdelem van éppen, vagy bármi történik körülötted.

A hatodik kör első felében azt éreztem, hogy éppen a poklot tapasztalom meg. Két dolog segített sokat: az egyik, hogy Szilvi, az egyetlen szurkolónk minden kör végén bekiabálta, hogy hajrá, és így nem éreztük magunkat olyan egyedül. Kis dolog, de abban az állapotban sokat segített. A másik, hogy Petivel végig együtt maradtunk. Amikor én voltam mélyponton, ő húzott, amikor ő, akkor meg én. Aztán a hatodik kör felénél történt valami. Akinek füle van, az hallja 🙂 Jött egy sugallat, hogy a fáradtság és a fájdalom ellenére mozogjak úgy, mintha épp akkor kezdeném a futást. Pár lépésnyi próbálkozás után azt éreztem, hogy hirtelen összeáll a tengely, elkezd lüktetni a “koronám”, és az előzőekhez képest sokkal könnyebben megy a futás. Pár perc után még a térdfájásom is elmúlt. Csak arra kellett figyelnem, hogy ezt az állapotot fenntartsam. Azon a maradék két és fél körön ez segített át, ebben biztos vagyok. A pokol után megtapasztaltam a mennyországot is, már amennyire erre az adott körülmények között lehetőség volt…

És szükség is volt rá, mert amilyen rossz állapotban voltam az előző két körben, olyanban volt Peti az utolsó kettőben. Nem tudom leírni azt az állapotot, amikor mindened fáj, de nagyon, semmi kedved futni, de még élni sem és mégis mész tovább. Ami még durva volt, hogy az utolsó két körre annyira kiszáradtunk, hogy már nem is izzadtunk.

És eljött az utolsó kör vége, amikor végre rákanyarodhattunk a célegyenesnek kijelölt kis sávra, addig csak másokat láttunk ott futni. Nagyon jó érzés volt, már előtte összepacsiztunk, hogy megcsináltuk. Gyakorlatilag futóedzés nélkül lefutottuk a maratont. A 6 órás limitidőbe belefértünk, 5 óra 26 perccel, ami plusz öröm volt. A futás végi állapotunkat jellemzi, hogy az első felében tudtuk tartani a 35 perces köröket, az utolsó két kör már 50 perc körül volt körönként…

A fizikai megterhelésen felül nekem egy nagyon nagy belső utazás is volt. Ha belegondolsz, bármit csinálni fárasztó folyamatosan 5 és fél órán keresztül, nem hogy futni. Túlzás nélkül mondhatom, hogy ez volt életem legnehezebb próbatétele, pedig volt már egy pár. És hiszem azt, hogy ebben az a három dolog segített, ami a sportklub logójában is szerepel:

A Sagaku japánul egyensúlyt jelent. A karate a technika, ebben az esetben a kitartás, a fel nem adás. A kettlebell az alap kondíció, állóképesség. A mediball pedig az ellazulás, a befelé figyelés. Ennek a háromnak az egyensúlya adja meg azt a harmóniát, ami az élet minden területén szükséges.

És végül köszönöm mindkét sporttársamnak, hogy segíthettük egymást.

Reklámok

Csütörtök – ’48

március 15, 2012

Ma stílusosan ’48 jegyében edzettem én is és a csoportok is:

  • 48 swing 24 kg
  • 48 nyomás két kézzel 24 kg
  • 48 guggolás
  • 48-48 fűrész 24 kg
  • 48 fekvőtámasz
  • 48-48 kitörés váltott lábbal
  • 48 húzódzkodás
  • 48 négyütemű
  • 48 pull over 24 kg

Egész jól átmozgatott 😉

Szerda – Gyors halál

március 14, 2012

Olyan gyors volt, hogy nem is nagyon volt időm megjegyezni 😀 A játszóteremen voltam, de kevés időm volt csak:

5 kör és se a gyakorlatok, se a körök között nem volt pihenő:

  • 6 kereszthúzás 10-esen
  • 6 T-rudas evezés 40 kg
  • 6 oldalemelés 8-8 kg

3 kör:

  • 6 fekvenyomás 70 kg
  • 6 húzódzkodás
  • 6 nyakból nyomás 35 kg
  • 6 bicepsz 35 kg

Itt sem volt pihenő. Jó kis savasítós edzés volt 🙂

Kedd – Lábas

március 13, 2012

Ma főleg lábra dolgoztam, meg egy kicsit másra 🙂

10 kör:

  • 10 guggolás társsal a háton + 10 fekvő és
  • 10 vádli társsal a háton + 10 fekvő váltva

Utána:

  • 1 Leg matrix minden gyakorlat között 24 fekvővel
  • 20×15/15 egyik körben ugrálós kitörés váltott lábbal, a másikban fekvő.

Vasárnap – Kis erő

március 13, 2012

A kecskeméti futás miatt volt egy kis izomláz a combomban, ezért rá kellett dolgoznom, de csak óvatosan 🙂

  • 5×10-10 nyomás + 20 swing 24 kg
  • 5×10-10 fűrész + 20 swing 24 kg
  • 10×30/30 swing 24 kg
  • 5x 10 fekvő-10 csípőemelés-10 húzódzkodás

Szombat – Kecskemét-Cegléd InterCity

március 10, 2012

Ma reggel 6-kor keltem, és megfürödtem, tulajdonképpen csak azért, hogy ne kelljen szégyenkeznem az esetleges hullaszállítók előtt 🙂 Utána 7-kor találkoztam Petivel az Alcatrazban. Összekészülődtünk, és mentünk az állomásra, ahol felültünk az IC-re, ami Kecskemétre vitt. DE! Nem retour jeget vettünk 🙂 A kecskeméti vasútállomástól futottunk az Alcatrazig, ami a google maps szerint 32 kilométer. Elég alaposan rákészültünk, vittünk enni-innivalót is. Enni Giant Bar zabszeletet, inni meg saját készítésű izotóniás italt himalája sóval. Három frissítés volt nagyjából óránként. Az utolsó 8-10 km már nagyon szenvedős volt, az már tényleg fejben dőlt el. A testem minden lépésnél azt mondta, hogy álljak meg, én meg azt, hogy nem 🙂 Az utolsó 10 kilométeren elég messze magam mögött hagytam a komfortzónámat 🙂 Ha valaki megkérdezte volna, hogy jól vagyok-e, feltehetően ezt mondtam volna 🙂 :

 

Csütörtök – Majdnem TRX

március 8, 2012

Azért majdnem, mert nem vagyok hajlandó annyi pénzt adni érte, mikor ugyanazt elérem gyűrűvel kb. tizede áráért. A mai mozgás:

  • 5xmaximum invertált evezés
  • 5xmaximum fekvőtámasz (mindkettő gyűrűn)
  • 5×10-10 snatch 24 kg + 10 négyütemű.

Mivel egész nap kocsiban ültem vezetéstechnikai képzés miatt, ez kicsit átmozgatott.

Szerda – Új cipő jól cipel :-)

március 7, 2012

Ma az 5:30-as kelés után 8 kilométert futottam, de csak a helyi tó körül, mert nem tudtam, hogy az újonnan vásárolt futócipő törni fogja-e a lábamat, ezért úgy voltam vele, hogy nem árt, ha bármikor abba tudom hagyni. És nem törte. 🙂 Minden fain volt, és amikor az utolsó 400 méter “meghúztam”, az tényleg olyan érzés volt, mintha szinte magától vinne a cipő. Az is hozzátartozik a történethez, hogy futóboltban vettem a cipőt, ahol hozzáértő eladók segítettek a megfelelő típus kiválasztásában. És az is jó érzés volt, hogy nem a legdrágábbat akarták rögtön rám sózni, hanem mutattak egy felső kategóriás cipőt, ami mérethiányos volt, mert csak 46,5 és 47-es méretek voltak. Ez kb. fele annyiba került, mint a többi hasonló. És szerencsére a 47-es jó is lett 😀

 

És mára asszem ennyi 🙂

Kedd – Alsó, felső, király, ász

március 6, 2012

Ma egy régi program módosított verziója volt, ami idő hiányában nem lett befejezve:

  • 50 swing 32 kg
  • 10 guggolás 32 kg
  • 10 húzódzkodás
  • 40 swing 32 kg
  • 20 guggolás 32 kg
  • 20 húzódzkodás
  • 30 swing 32 kg
  • 30 guggolás 32 kg
  • 30 húzódzkodás
  • 20 swing 32 kg
  • 40 guggolás 32 kg
  • 40 húzódzkodás
  • 10 swing

Hétfő este – Ezisazis

március 6, 2012

Még este mozogtam egy kicsit:

Kettlebellen egy sissy teszt részlet volt, talán 17 burpee-ig csináltam, ha jól emlékszem, utána meg mediballon sok-sok mediballozás volt sok-sok figyelemmel, ami elég fárasztó volt, legalábbis szerintem 🙂