Archive for 2013. október

Nézd! A sok hülye mind szembe jön!

október 10, 2013

Sokszor van ez az érzésem. Főleg akkor, amikor valamit meggyőződéssel, hittel csinálok, és rajtam kívül mindenki más azt mondja, hogy ez hülyeség, meg nem jó, meg nem lehet. A nem lehet a legjobb. Igazi kishitű, rabszolgaduma. A magyar nyelv választ ad erre: amit el tudsz KÉPzelni, arra KÉPes vagy. Tehát a lehetőségeidnek csak a KÉPzeleted szab határt.

Ugyanez volt akkor, amikor leszereltem. Mindenki azt mondta, hogy hülye vagyok, biztos állás, karrier, megélhetés, stb. az, amit eldobok. Mondtam, hogy se a hatalom, se a karrier nem érdekel, viszont nem akarok rabszolga lenni. Szabad ember akarok lenni. Király. Persze nem olyan, aki ül a trónon, koronával a fején, hanem aki tényleg uralkodik. A saját életén. Ebben az a jó, hogy mindenért én vagyok a felelős. Azért is, ha valami jól sikerül és azért is, ha rosszul. És tudod mit? Anyagilag nem jártam jobban, de életem egyik legjobb döntése volt. Az a nyugalom, hogy nem cseszegetnek a nagyokosok minden szarért, úgy csinálok mindent, ahogy gondolom, megfizethetetlen. És egy percre se jutott eszembe, hogy de jó lenne visszamenni.

Van azonban ennek az életnek is egy nehézsége, bár nem biztos, hogy mindenki így gondolja. Sőt, a jelek szerint sokan nem 🙂 A kettlebell, a mediball, a harcművészet és minden más mozgás során megtanultam, hogy figyeljem magam. Nem kritizálok, csak megfigyelek és tapasztalok. Ez idővel eljut oda, hogy nem csak a mozgást, hanem a gondolkodást és az érzéseket is megfigyelem. Jó játék, csak nem mindig vidám, amit látok. 🙂

Hiszek abban, hogy az élet azért adja a leckéket, hogy tanuljunk belőle, és előny, ha rájössz, hogy mit kellene. 🙂 Sokszor sikerül, de sokszor egyest kapok. Viszont mindig van lehetőség javítani, bár van, hogy csak sokadszorra sikerül. A legnagyobb seggfej az agyunk. Ő szűri és elemzi, értékeli az infót a saját elképzelései szerint, és mivel azt hisszük, hogy azt mi gondoljuk, simán a befolyása alá kerülünk. És akkor jön a harag, a bosszú, a düh, az agresszió. Na ez mind egyes. De legalább észre veszem, és megpróbálom elcsípni ezt a kis szemetet. Mert ugye a testem és én az nem ugyanaz. Azért mondom, hogy az a testem. Mint az autóm. Egy jármű, egy eszköz. Használni kell jól, felelősséggel.

És akkor elérkezünk oda, hogy ha edzek, akkor olyan dolgot csinálok, aminek van értéke. Tudom, hogy Józsi nem sértődik meg, ezért nyugodtan leírhatom (és ismeri is a véleményemet), hogy az én szememben a karate aerobic nem sok értéket képvisel. Viszont azt el kell ismerni, hogy amit a Józsi csinál, azt nagyon profin csinálja. Látszik, hogy jól össze van rakva a program, van mögötte tapasztalat, gördülékeny az edzés. És nyilván ez a mozgásforma is fontos, mert ha valaki csak arra vágyik, hogy mozogjon, megizzadjon egy kicsit és ne a tévé előtt üljön chipset zabálva, akkor kell, és értékes is. Na vége az ingyen reklámnak. 🙂

Amit én a legfontosabbnak tartok, az az, hogy a mozgáson keresztül valami olyan értéket adjak át másoknak, ami jobbá teheti az életüket. És ez nem arról szól, hogy milyen kemények vagyunk, meg kinyomjuk a 48-ast, meg mittudomén. Hanem arról, hogy azt vesszük alapul, hogy: „Minden életjelenség mozgásban nyilvánul meg. Változtasd meg a mozgásod, és megváltozik az életed.” És természetesen pozitív irányba. Mert ha megint segítségül hívjuk a magyar nyelvet, akkor ha valaki szomorú, akkor lógatja az orrát. Ha dölyfös, akkor fenn hordja. Ha sokat VÁLLal, akkor szinte látjuk a tartásán, hogy sok rajta a teher. Tehát a belső világunk megjelenik a mozgásunkban, testtartásunkban. A jó hír, hogy ugyanez visszafelé is működik, erre épül pl. az autogén tréning. Ha megváltoztatod a mozgásod és a testtartásod, akkor a belső világod is átalakul. És itt kezdődik az edző, a mester hihetetlenül nagy felelőssége, mert életre szóló károkat is tud okozni.

A harcművészetben fontos (alap) dolog a tengely. Ez a tested gravitációs tengelye, ami nem görbülhet meg. Erre azt mondjuk, hogy legyél egyenes ember, vagy legyen tartásod. Ez már ugye hosszabb távon kihat az életedre. Vagy másik példát is hozok. Ha megtámadnak, a harcművészetben az egyik alap a kitérés, és az ellazult mozgás. Ha az életben is megtámadnak, akkor nem kell nekimenni a másiknak. Kitérünk lazán, nem görcsölve, engedjük, hadd menjen tovább, és mi is megyünk tovább a saját utunkon. Na ebben még nagyon sokszor elbukok J De legalább látom a hibát, így már meg is teremtettem az esélyét annak, hogy javítsak. Nem könnyű meló.

A fent leírtak miatt már nem nagyon tudom különválasztani, hogy hol kezdődik a harcművészet, hol kezdődik a gyakorlás, és hol kezdődik a hétköznapi életem. De senki nem mondta, hogy könnyű lesz. Könnyű élete a rabszolgának van, de erről már korábban írtam. A királynak nehéz dolga van, mert felelős mindenért, felelős mindenkiért, és egész nap jár az agya.

Elindítottuk a Magyar harcos képzést, ami elhatárolódik minden politikától és bizonyos értelemben a Barantától is. Ebbe nem megyek bele, ha érdekel a különbség, keress meg, és beszélgetünk egyet egy kávé mellett, mert nagyon hosszú. Akkor hosszú kávé mellett. J 4 modulból áll most, a pusztakezes harcból, a lovaglásból, az íjászatból és a néptáncból. Nyilván ebből kettő össze fog érni a lovasíjászatban.

A pusztakezes harcot már érintettem, hogy miért fontos.

A lovaglás azért, mert ott sem egy gépet hajtasz. Egy élőlénnyel kell együtt dolgoznod, akinek lehet rossz napja, lehet fáradt, és a lovak is különböző személyiségek, de általában rajtad múlik, hogy mit tudsz megcsináltatni vele. Ha nem azt csinálja, amit szerettél volna, szinte biztos, hogy te hibáztál.

A néptánc szintén egy másik élőlénnyel történik, csak nem lóval 🙂 Viszont, ha férfinak tartod magad, neked kell irányítani, neked kell meghatározni, mi történik, és a felelősséget is neked kell vállalni. És a segítést is. Ha nő vagy, meg kell tanulnod hagyni, hogy irányítsanak, hogy ne ellenkezz folyton :-), hogy együtt haladjatok valamerre. Ez is nehéz manapság. A csapásos legényes táncokban pedig van lehetőséged a legénykedésre, megmutathatod, mit tudsz.

Az íjászat szimbolikus. A cél a jövő, az íj teste a jelen, az oldó kezed a múlt. Ebbe se megyek bele, mert ez is hosszú 🙂 De itt is nehéz az iskolában belénk nevelt teljesítménykényszert kikapcsolni. Nem az az elsődleges fontosságú, hogy beletalálsz-e a célba, hanem, hogy mennyire tökéletes a technikád.

És akkor nem foglalkoztunk még (de majd lesz az is) az ostorral, a csatacsillaggal, a kelevézzel, a bottal, a mondákkal, a népmesékkel, a rovással és még egy csomó mindennel. Mert ez az összes egy nagy egész. Amíg ebben éltek az emberek, nem kellett külön energiát és időt befektetniük, mert olyan természetes volt minden, mint a halnak a víz. De közel negyven évesen elkezdtem tanulni lovagolni, néptáncolni, íjászkodni, ostort cserdíteni és látni a világot úgy, ahogy az tényleg van, és nem, ahogy láttatni szeretnék velünk.

A célom pedig az, hogy ebben segítsek minél több embernek is.

Sok dolgot leírnék még szívesen, de ha valaki eddig elolvasta, már az is teljesítmény. 🙂 A jutalom pedig egy kávé a Sagaku Sportboltban, amire a vendégem 🙂

Befejezhetném azzal is, hogy látod, ezért gyere a Sagaku Sportklubba, de inkább azzal fejezem be, hogy látod, ezért néznek sokan hülyének 🙂 Akinek ott kell lenni nálam, azt a sors úgyis oda küldi 🙂

És, hogy miért írtam le mindezt? Nem tudom. Biztos le kellett valamiért 🙂

Reklámok