Archive for 2013. november

Hétpróbás gazemberek

november 26, 2013

Már elég régen tervezem, de most szántam rá az időt, hogy átgondoljam. Már korábban részletezett okok miatt nem vagyok híve se a versenyzésnek, se az övvizsgáknak. Dióhéjban legyen elég annyi, hogy a verseny a rabszolgák műfaja, a vizsgák meg nem számítanak, csak a tudás. Viszont az ember nyilván szeretné valamilyen módon lemérni azt, hogy hol tart éppen a fejlődésben, mire képes. Éééés (dobperrrrgéssss) az van, hogy minden olyan mozgásformában, amit a klubunk oktat, és van értelme, lesznek próbák. Minden mozgásformában 7 próba lesz, így leszünk hétpróbás gazemberek a végére 😀

A köret a következő, mert szeretném, ha nem lenne gagyi, és nem is az a lényeg, hogy mindenki megcsinálja, hanem aki akarja, annak legyen kihívás, motiváció, és nem utolsó sorban büszkeség.

Tehát régen az volt a hagyomány, hogy amikor a legény felnőtt, akkor beavatásként felövezték. Kapott egy fegyverövet, rajta egy karddal. Namármost szerintem senki nem fog 18 évet várni, de szimbolikus 18 hetet várni kell az első próbáig. Ez az adott mozgásforma próbájához az adott mozgásforma elkezdésétől eltelt időt jelenti, amit az illető instruktora igazol. Például lovaglásban még nem próbálhatnám meg az első próbát… Mellesleg a kettlebelles példánál maradva a 18 hét sem feltétlenül elég ahhoz, hogy valaki képes legyen rá. A 18 hét leteltével a jelentkezőnek kell jeleznie, hogy szeretne a rendszerbe belépni, ezért egy jelképes összeget fizetnie kell majd, viszont cserébe tényleg kap egy fain bőr fegyverövet és egy kiskönyvet, amibe hiteles bejegyzésre kerül a próba végrehajtása. A fegyveröv egy alap, amit ha akar, majd ő díszítgethet, jelképezve azt, hogy az alap közös, de mindenki külön személyiség, nem klón.

Minden próba teljesítésekor kap egy oklevelet és egy veret-szerű emblémát az adott sport logojával, amit felszegecselhet az övre. Itt gyűjti díszként az eredményeit.

Annak érdekében, hogy ne erősítsünk arcoskodó személyiségjegyeket, a próbákat fokról fokra legsűrűbben félévente lehet teljesíteni. Egyébként is a legtöbb embernek szüksége lesz ennyi időre a felkészüléshez.

A próbák, az oklevelek és a veretek már nem kerülnek pénzbe.

Ilyen próbák lesznek kettlebellben, harcművészetben, lovaglásban, íjászatban, néptáncban, és biztos lesz még más is. A kidolgozásuk folyamatban van, a rendszer januárban indul.

A kettlebelles próbáknál az volt az elsődleges szempont, hogy teljesíthetőek legyenek, de ne túl könnyen, és nagyjából tükrözze azokat a teszteket, amik már régóta szerepelnek itt-ott.

Tehát a kettlebelles próbák:

1) 1000 swing 24 kg ffi/16 kg nő

2) 1000 swing 32 kg ffi/24 kg nő

3) RKC snatch teszt (5 perc 100 snatch 24/16 kg)

4) Bulldog chalenge (Beast challenge 32 és 16 kg)

5) 100 snatch 1 kézcserével 24/16 kg

6) 10 perc 201 snatch 24/16 kg

7) Beast challenge/Iron maiden

Hát, ennyi 😀

“A tapasztalatszerzés titokzatos dolog”

november 14, 2013

Ezt az idézetet Sosai Oyama mondta, és kiválóan illik a mostani életemre 🙂

TÜRELEM magaddal szemben. Ez a legfontosabb, vagy az egyik legfontosabb egy új dolog tanulásakor. Januárban elkezdtem néptáncot tanulni, szerencsére két nagyon jó néptáncostól, így a fejlődés rajtuk nem múlik, csak rajtam. Ez viszont nyilván szűk keresztmetszet 🙂 Az elején ugye az alap lépések, a ritmus tartása és váltása is kihívás. De ha nincs az emberben az a teljesítménykényszer, amit az oktatási rendszer belé nevel, vagy nem akar azonnal Fredaszter lenni, akkor szép lassan halad a dolog. Mert az, hogy az ember érti, az kevés. Attól még nem tudja, mert nincs tapasztalata, nincs a mozgás mögött érzés, és nincsenek kialakulva a megfelelő idegkapcsolatok. Ehhez kell a türelem és az alázat. Szépen, nyugiban menni előre elvárások nélkül. Ha úgy kezdek el valamit, hogy határidőket tűzök ki, akkor szinte kódolt a csalódás. Most természetesen nem erő-, vagy állóképesség-fejlesztésről beszélünk, hanem mozgástanulásról. Egy idő után hirtelen azon kapod magad, hogy a zenére mozogsz szabályos lépésekkel és már nem számolgatod, hogy hányat jobbra, hányat balra. És akkor elkezded igazán élvezni. Majdnem egy év telt el, és most bontogatjuk a szárnyainkat a legényes táncokban, ami mondhatom, nem könnyű 🙂

Széki sűrű és ritka tempó

Ez a magyar harcos képzés (aminek még mindig nincs hivatalos neve 😀 )egyik szegmense. A másik a lovaglás. Soha nem lovagoltam előtte normálisan, azt a pár alkalmat, amit lovon töltöttem nem is érdemes számolni, mert annyira nulla volt. Eleinte az is gondot okozott, hogy ellazulva üljek, mert az a nagy, 500 kilós dög állandóan mozog alattam 🙂 És persze sétálj, meg tanügess szőrén 🙂 Utána jött a könnyített ügetés. Hát az ember úgy pattog a lovon, mint a csuda. Ezzel nagyon sokat eltököltem. Mivel úgy alakítottam az életemet (és ezt direkt így fogalmazom, és nem úgy, hogy szerencsés vagyok, és igenis mindenki maga dönti el, hogy akarja az idejét eltölteni), ezért van lehetőségem plusz órákat venni. Az utóbbi időben már heti 3 alkalommal mentem ki lovagolni, eltelt vagy 2 hónap, mire megéreztem NAGYJÁBÓL, hogy hogy is kéne csinálni. Elméletben tudtam, meg láttam is mások mozgásán a különbséget, de a testem még nem akarta azt csinálni. És két hónap hosszú idő úgy, hogy nem történik meg az áttörés. Ilyenkor fel lehet adni, abba lehet hagyni, vagy lehet türelmesen várni düh nélkül. Csak ez az egy a jó megoldás. És egyszer megérkezett. Tudom, érzem, hogy nem tökéletes még, de minden nap edzek. Sokszor csak fejben. Mert van jó minta a fejemben a mozgásra, és próbálom összetenni vele a hallott infókat. Amikor meg tényleg a lovon ülök, egyszerűen csak meg kell próbálni azt csinálni, amit előtte fejben létre hoztam 🙂 Mert kapaszkodj meg! Amit elképzelsz, és amit teszel, aközött az agy és a test nem tud különbséget tenni. Tehát a mentális tréninggel folyamatosan építed ki a kis szinapszisokat. Éééééés, ma már vágtáztam, ami mondjuk bizonyos értelemben könnyebb, mint az ügetés. Nyilazgatás még nem mostanában lesz lóról, de léptünk egyet előre…

Az íjászat tényleges, gyakorlati részét nem gyakoroltam ennyit még, de ami késik, az nem siet (by Gabi 😀 ). Viszont sokat gondolkodtam azon, hogy amit gyorstöltésnek neveznek pl. a Kassai-féle iskolában, az tulajdonképpen három külön mozdulat a vessző megfogásától az oldásig. Viszont a harcművészeti alapelvek nem teszik lehetővé pl. a védekezés-visszatámadás logikáját, mert a kettőnek egy időben kell történni. Tehát, az ALAPELVEK szerint egy folyamatos mozdulatnak kell lenni a megfogástól az oldásig, csak akkor meg másképp kell tartani a kezem 🙂 De nem baj, mert még nem rögzült semmilyen mozgás ezzel kapcsolatban, így tiszta lappal indulok, kidolgozom a tuti módszert 😀 Természetesen egyeztettem olyannal, aki ért hozzá 🙂

A többi dologról nem is beszélek, mert a fent leírtak csak példák. Az élet minden területére érvényesek, mint ahogy az élet minden perce gyakorlás és tapasztalatszerzés. Főleg magunkról, magunknak. A MAGunkról, a MAGunknak 😀

Szóval értem én, hogy gőzgép, de mi hajcsa? 😀