Archive for 2014. október

Motiváció

október 6, 2014

Kicsit több, mint egy éve kezdett el személyi edzésre járni hozzám Ági. Az edzéseken főleg kettlebellel dolgozunk, és persze saját testsúllyal. Sokszor mondom, hogy az edzés és a táplálkozás együtt hoz nagy eredményt, szinte hatványozottan, mintha csak edzenél rossz étkezéssel. Amikor az eredményt kezdik köszöngetni, akkor meg kénytelen vagyok emlékeztetni mindenkit, hogy a munkátők végezték el. Az utat meg tudom mutatni, de járni nekik kell rajta… És akkor álljon itt Ági beszámolója:

“2013 júliusában kíváncsiságból mentem el egy kettlebell személyi edzésre.
Barátnőm néhány hete járt már és mesélte, miket csinálnak. Folyton izomlázzal küzdött, én meg nevettem rajta, hogy ugyan mi jó van abban, hogy egy vasgolyót lóbálnak?

Annyit mondott, próbáljam ki!

Kétszer műtöttek “kiszakadt” gerincsérvvel: 2004-ben és 2007-ben, és az idegsebész szigorúan meghagyta: 3 kg-nál többet nem emelhetek.

Mindkét lányom születése után, amikor elérték az 5-8 kg közötti súlyt, nekem fájni kezdett a gerincem, zsibbadt a lábam. Aztán letört a porc, mehettem a műtőbe. Talán a helytelen tartástól, talán mert családilag terhelt vagyok; anyai ágon mindenki gerincbeteg. Azt gondoltam, ezt örököltem és ezzel kell együtt élnem.

Ilyen előzményekkel mentem egy szép meleg júliusi napon 2013-ban kipróbálni; mi jó van a vasgolyó-lóbálásban?

IMAG0915a

Az első néhány alkalomból csak a pokoli izomlázra emlékszem. Mindenhol izomlázas voltam: a fenekemben, a combomban, a karjaimban. Érdekes módon, csak a derekam nem fájt…

Teljes döbbenetemre 8 kg-os (!) súllyal kezdtük el a swing nevű gyakorlatot tanulni. Ami több, mint kétszerese volt annak, amit az idegsebész előírt, mint az általam maximálisan megemelhető súly. Gondoltam, ha most nem újul ki a sérvem, hát sohasem.

DSC_0252-1

A kis baráti társaság, akikkel jártam, jó volt. Erdődi Misi jó fej volt és figyelmes, maximálisan szem előtt tartotta a gerincbajaimat. Amikkel egyébként én már egész jól együtt éltem. Megszoktam, hogy fájdogál a derekam, hogy nem tudok sokáig guggolva hajolgatni, nem tudok jól lehajolni és egyébként is: kétgyerekes, dolgozó anyukaként nem sportoltam semmit, legalább tíz esztendeje.

Cipeltem némi súlyfelesleget is, ami engem nem is nagyon zavart. Az a tény, hogy a derekam fáj, már egész megszokott állapot volt.

Legjobban az erőnléti gyakorlatoktól szenvedtem: támadóállások, guggolások súllyal és anélkül, fekvőtámasz, négyütemű fekvőtámasz… ilyesmit középiskolában csináltam utoljára, több, mint 20 éve.

DSC_0225-1

A tüdőmet majdnem kiköptem az első alkalmakkor. De jártam, jártunk hősiesen. Mert mindenhol fájtam, csak a derekam NEM!

Heti 2 x 1 óra személyi edzés: ez fért bele gyerekek és munka mellett.

Néhány hét után mindenki lemorzsolódott mellőlem a társaságból, egyedül maradtam az edzéseken. Nem fájt a derekam, és ettől boldogságos állapotba kerültem. Az erőnléti gyakorlatok is egyre jobban mentek, már nem akartam az ugrálós kitörések és guggolások után padlót fogni a légszomjtól.

Éreztem, hogy az állóképességem egyre jobb és valahogy elkezdtem “kívánni” a mozgást, a súlyok emelgetését.

Megtanultam a speciális kettlebell gyakorlatokat egymás után. Éreztem, hogy a két hosszanti hátizmom megerősödött, olyan a tapintásuk, mint két vastag kötél.

DSC_0232-1

9 hónappal az első edzés után már részt vettem a sportklub “24 órás swing” rendezvényén, amikor is egy teljes napon keresztül 16-an felváltva swingeltünk. Fejenként 6 órát, a 24-ből. Ekkor már 12-16 kg-os (!) súllyal dolgoztam, de a 24 órás próbát még csak 12 kg-ossal mertem vállalni.

Remek volt a hangulat, nagyon jó társaságba csöppentem.

Sokat alakult az izomzatom, ez már fél év után nagyon látványos volt: eltűnt a felkaromról az “integető izom”, feszesek lettek az izmaim, feljebb jött a fenekem.

A súlyomat nem méregettem, nem is érdekelt, amíg a nadrágjaim jók voltam rám, nem foglalkoztam a súlyommal. Egy köbcenti izom egyébként is nehezebb, mint egy köbcenti háj…

2014 nyár elején volt egy kis magánéleti válságom, amikor a sport és a mozgás kisimította az idegeimet: úgy vágytam az edzésekre, mint a kábítószerre. Levezette a feszültséget és megnyugtatott. A heti mozgással töltött órák száma megugrott: kettőről 5-6-ra, amiben volt úszás és kerékpározás is, és persze 2-3 óra kettlebell.
Ez már látványos méretbeli csökkentést hozott, főleg, hogy dietetikus barátnőm speciális, rám szabott diétát írt ki nekem, figyelembe véve, hogy semmiféle tejterméket nem ehetek. Bele értve a tejcsokit és a tejsavóport tartalmazó élelmiszereket is.

DSC_0260-1

A sportklub 2014. júliusi 3 napos edzőtáborában is ott voltam, volt terepfutás, lovaglás, szabadtéri erőnléti edzés. Itt ünnepeltük Misivel az egy éves “fennállásunkat”.

Egy esztendő alatt talán 3 hetet hagytam ki, akkor is orrműtét miatt kellett a kényszerpihenő.

Néhány hete váltóban lefutottam a maratont a CVSE pályán, mely szintén a Sagaku Sportklub szervezésében volt.
Én! Aki utálok futni. És az idegsebész szerint nem is szabad…

Az eredmény magáért beszél: két szülés után, 42 évesen kirobbanó formában vagyok, az állóképességem jobb, mint fiatal koromban, az izomzatom pedig, a súlyzós edzéseknek köszönhetően szemmel láthatóan kirajzolódik. 3 ruhaméretet és 10 kg-ot fogytam egy év alatt.

DSC_0272-1

Sokan mondják, nem félek, hogy túl izmos leszek?
Nem, nem félek.
A nők sosem tudnak “túl izmosak” lenni, mert a nagy izomzathoz férfihormonra van szükség. Azt pedig természetesen nem szedek.

Jelenleg 16-20 kg-os súllyal swingelek, 16 kg-os súlyt nyomok ki két kézzel, legalább 50 szabályos fekvőtámaszt megcsinálok, és alig lihegek 20 x 30 ugrálós kitörés, vagy négyütemű fekvőtámasz után sem.

Rengeteg energiám van, és a napokban voltam orvosnál: 120/60 a vérnyomásom. Tavaly már picit magas volt: 130/80-at mértünk többször is.

Mondhatom: a vasgolyó rabja lettem.

DSC_0281-1

Reklámok