Archive for 2015. március

Mindenből (egy kicsi) sok :-D

március 30, 2015

Na ez a hétvége is elég sűrűre sikeredett. Mondjuk majdnem minden hétvégém sűrű, és nem azért, mert dolgozni kell, hanem azért, mert ilyenkorra esnek a szemináriumok, előadások, stb. időpontjai, meg a lovaglás, meg mindenféle. Mert a semmittevést elég nehezen viselem. Mert annyi minden van, amivel szeretek foglalkozni, hogy tulajdonképpen az a legnagyobb nehézség, hogy a sok jó, és kellemes időtöltés közül melyikre szakítsak időt. Ha kiszámolod, hogy hány hétvégéd van az életed során, akkor kijön, hogy sok 😀 Pazarlásnak érzem, hogy ott a lehetőség, a sok idő arra, hogy tanuljunk, gyakoroljunk valamit, és helyette inkább fekszünk a kanapén és nézzük a tévét… Szóval a sűrű nem azt jelenti, hogy rossz, hanem azt, hogy sok jó dolog 😀

Előző hétvégén Shigeru professzor Kamuna iskolájában voltam, ez egy tradicionális japán természetgyógyászati iskola a modern ismeretek, mint a kvantumfizika felhasználásával. Gyakoroltuk, tanultuk a TÉÁTÉ masszázst is, amiből állítólag később a Shiatsu fejlődött ki, nekem Marci volt a párom. Nem egy nyeszlett, gyenge gyerek, úgyhogy volt, hogy a masszázst lekopogtam 😀 De persze nem ez a módszer lényege, hanem épp a tanulási, tapasztalatszerzési folyamatban vagyunk benne.

És a mostani hétvége:

Szombat reggel megcsináltam 108 Khatu pranam (napüdvözlet) gyakorlatot. Hogy miért 108? Egy magyarázat:

108 napüdvözlet miért 108?

Ötvenet már csináltam régen, és tudom, hogy fárasztó és monoton, ezért adtam a Sorsnak egy esélyt, hogy ne kelljen megcsinálnom 😀 Pénteken úgy feküdtem le, hogy ha hajnali 5 körül felébredek, akkor ezzel kezdem a reggelt. Ha nem, akkor nem csinálom meg, mert később nem lesz rá időm 😀

Na, mit ad Isten? Reggel felébredtem 4:35-kor. Mondom ez azért kicsit szívatás ízű, úgyhogy visszafeküdtem. De felébredtem 4:55 körül is, úgyhogy nem volt mit tenni, irány a Sagaku 😀

Kicsit még szüttyögtem, kávéztam, ébredeztem, aztán nekiálltam. Egy és negyed órába telt, eléggé elfáradtam a végére, és ha lenne valaki, aki ott ülne és csak számolná, akkor jobban el tudnám engedni a figyelmet, hogy tényleg egy befelé fordulós, mozgásos meditáció lehessen, így azért húzgálni kellett a strigulákat is. Aztán közben látom most, hogy van egy csomó zene a jutubon, ahol 108-szor nyomják el a mantrát 😀 Ha ezt tudom…

És mi is az a Khatu pranam? Itt a videó a 108. gyakorlatról, a szabályosságot, mobilitást nem kell figyelni, nem vagyok jógás, úgyhogy kellettek kompromisszumok 😀

Misi Khatu pranamja 😀

Ami szólt közben végtelenre állítva az a Gayatri mantra. Ez egy elég “erős” mantra, gondoltam, ártani nem fog 🙂

Gayatri mantra by Deva Premal

Azt a verziót nem találtam sajnos, ami a háttérben szól, pedig vagy egy órát kerestem a jutubon…

Na ez volt a reggel. Utána lovagoltam két és fél órát, a végére már nagyon elfáradtam.

Délután kis pihenő, majd este mentünk a Sportgálára, ahol a Sagaku Sportklub megkapta a Város szabadidő-sportjáért díjat. Meg ettünk, ittunk, szintén emberesen 😀

IMG_20150329_083827

Kis józanodás és alvás után vasárnap egész nap Pesten voltunk az Országos Táncháztalálkozón, a nap első fele eltelt azzal, hogy próbáltam regenerálódni, ennek érdekében ettem jó sok rántott húsos szendvicset és ittam sört 😀

Nagyon jó volt, jó programokkal, tökéletes szervezéssel. Többek között meghallgattam Novák Tata előadását, ami a néptánc fejlődéséről és kialakulásáról szólt, illusztrálva fantasztikus táncosok betét-bemutatóival, este pedig Csík koncert volt.

Az egészben a legjobb mégis az volt, hogy 8-10 éves gyerekeket láttál, akik teljesen maguktól beálltak táncolni és táncot tanulni, és élvezték is, és nem a tévé, meg a pléjsztésön előtt ültek. És rengetegen voltak:

IMG_20150329_153408

Ez a sportaréna mellesleg, és a képen mindenki táncol 😀 És ez csak egy helyszín a nemtom hányból. Rengeteg pénz, idő és szervezés kellhetett megszervezni ezt, le a kalappal a szervezők előtt…

Aztán már csak aludni kellett egy tökéletes, mosolygós, szerencsés hétfői hétkezdet előtt 🙂

Mert hallottam egy mondást, hogy ha mindig bajod van a hétfővel, akkor az nem a hétfő hibája, hanem a munkád szar 😀 Akkor váltani kell 😛

 

Cigány, vagy magyar?

március 16, 2015

Lehet, hogy hosszú lesz, és lehet, hogy elragadnak az érzelmeim itt-ott, de valamiért el kell mesélnem egy történetet. Nem példabeszéd, nem tanulság, csak egy történet rólam és két cigányról.

Igen, cigány, és nem roma. Cserdi polgármestere (aki cigány) kikérte magának a finomkodós romázást, mert ő nem roma, hanem cigány.

Szóval a történet ott kezdődik, hogy nagyjából nagykorú lett a kocsim, emiatt egyre többet kellett költeni rá, és úgy döntöttem, eladom. Se az autókhoz nem értek, se az üzleteléshez, de utánanéztem, mennyiért adnak egy ilyesmi kocsit. Ki is írtam a hirdetésben 350 ezer Ft-ra az árát, úgy voltam vele, egy ötvenest még lealkudhatnak, úgyis alkudni akar majd mindenki. Persze ennyiért senkinek nem kellett egy jégkár miatt kb. 200 horpadással rendelkező, belül is lelakott kocsi, még akkor se, ha a “deezisuzumotoros” mantrát hajtogattam. 🙂 Úgyhogy levittem az árat 250 ezerre. Na erre már jelentkezett egy férfi telefonon, és megegyeztünk abban, hogy kétszázért elviheti, másnap reggel jön, és megnézi. Azt viszont már előre eldöntöttem magamban, hogy a 200 az alja, ennél olcsóbban nem adom.

romak

Másnap meg is érkezett a vevő egy autóhoz értő ismerősével. A vevő “tipikus” pocakos, negyvenes cigány, a kocsikhoz értő ismerős meg egy fiatal gyúróscigány. És akkor elkezdődött a játék… Hű, tesvírem, szét van rothadva a kaszni. Hú, báttya, csak egy légzsák van benne… Tipikus, kereskedős, fikázós játék. De ez a természetes, én pedig mindenre csak szó nélkül mosolyogtam, hagytam, hadd játsszanak. Ha nagyon muszáj volt már mondanom valamit, akkor csak annyit mondtam, hogy kétszázért ilyen 18 éves kocsit lehet kapni, nem a szalonban vagyunk éppen. 🙂

Elmentünk próbaútra is, ott a turbó nem húzott eléggé, meg megkérdezték, mivel foglalkozom. Zárójelben jegyzem meg, hogy akinek “van hozzá vénája”, az messziről kiszúrja a zsarut akkor is, ha civilben van. Neki is volt vénája. 🙂 De csak annyit mondtam, hogy karateedző vagyok. 🙂 A próbaútról visszatérve elkezdődött az alkudozós játék, hogy ő százötvenér elviszi. Mondom, akkor nem viszed el. Dehát olyan messziről gyüttünk… Hát, ez igaz 🙂 Meg így, meg úgy… Én voltam az erősebb, a vége az lett, hogy kétszázban maradtunk. Kezet adtunk rá, és megírtuk a papírokat. De a lényeg ezután következik:

Nem telt el egy óra sem, és hívnak a friss autótulajdonosok, hogy Újszásznál leállt a kocsi és nem is indul. Nem tudtam mit mondani, mert ugye a kocsikhoz nem értek, és eddig nem is állt le, viszont kellemetlen érzés volt, mert azt gondolhatták, hogy átvertem őket, pedig becsszóra nem. Abban maradtunk, hogy hazavontatják, megnézetik, és ha nem nagy a probléma, akkor megcsináltatják, ha nagy, akkor elállnak a vásárlástól. Azért utánajártam, jogilag nem állhatnak már el…

Na, este hívnak is, hogy hengerfejes lett a kocsi, 80 rugó a javítás. Na, fasza. Mi legyen? Járuljak hozzá a javításhoz. Mondtam, hogy akkor egy húszast visszaadok, de ők a költség felét kérték. Mellesleg amikor nézegették a kocsit, tényleg után kellett tölteni a vizet, és tényleg “hígabb” volt az olaj, mint kellett volna, nem hiszem, hogy kamuztak, és a megérzéseim is azt mondták, hogy igaz. A beszélgetés vége az lett, hogy oké, megadják a számlaszámukat és visszafizetek 40 ezret. Így is lett.

Ennyi a sztori. De! Jogilag nem kellett volna fizetnem semmit, mert az autót megvette a hibáival együtt. Viszont a jogi tanulmányokból tudjuk, hogy “a jog az erkölcsi minimum”. Mint embereket sajnáltam őket, hogy akaratomon kívül ugyan, de mégis meg lettek szívatva.

Hozzá lehetne állni a dologhoz úgyis, hogy csak cigányok, megérdemlik. De! Ha azt szeretnénk, hogy valami előrelépés legyen ebben a világban, akkor ezt így nem lehet. Mert akkor bedőltünk a “megintmegkéseltekvalakitborsodban” uszításnak, aminek csak az a célja, hogy megosszanak és eltereljék a figyelmet. Nem érdekel, ha valaki cigány. Tiszta lappal indul mindenki, és menet közben dől el, mit ír a lapra. Ők az én nézőpontom szerint nem írtak rá semmi rosszat, miért ne állhatnék úgy hozzájuk, mint bárki máshoz. Már sokszor leírtam, nagyon sok tiszta, rendes cigányt ismerek, kedvelek is közülük sokat. És mindezt annak ellenére, hogy a 17 év rendőri szolgálat alatt nem kimondottan ilyenekkel találkoztam…

Aztán ott van a saját nyugalmam is: Ha nem így történnek a dolgok, biztos, hogy konfliktus lesz belőle, egyfolytában hívogatnak, zaklatnak (valahol joggal), és az nekem nem jó. Így nyugodtan alszok, és hétfő reggel fütyörészve megyek be a klubomba. Mert belül nem őröl semmi…

Aztán ott vannak a “nagymagyarok”, akiknek abban merül ki a magyarság képviselete, hogy beöltöznek valami jelmezbe, és cigányoznak, meg zsidóznak. Ha lehet még hátsó gondolatok nélkül használni (nem lehet 😦 ) a nacionalista jelzőt, akkor az vagyok. NEM NÁCI! Hanem a saját nemzetem híve. Csodálom azokat a dolgokat, amiket őseink hagytak ránk. A népviseleteket, a néptáncot, a népi bölcsességeket, a rovásírást, mert minél jobban beleásom magam, annál többet akarok tudni és annál inkább elképedek, hogy micsoda mélységek vannak, amiket egyáltalán nem tanítanak sehol. Gondolom, nem véletlenül. De a nagy magyarkodásban észre kellene venni, hogy pont a lényeg mellett megy el mindenki. Nem az a fontos, hogy tarsolyt hordasz-e az oldaladon. Nem is az, hogy van-e betyárruhád. És az se, hogy kitűzöd-e a kokárdát március 15-én. Az a fontos, hogy a hétköznapjaidban hogy élsz. Mert van az őseinknek egy erkölcsisége, ami híres volt “világszerte”. Hívhatjuk szkíta erkölcsnek is, vagy ahogy akarjuk. Ha rákeresel, biztos találsz valamit. Tiszteltük egymást, tiszteltük a hazánkat, tiszteltük az ELLENSÉGEINKET, és vendégszeretők voltunk. Most jó, ha nem esünk egymás torkának. Mert bekötötték a szemünket, és manipulálnak a média segítségével. Hiszek abban, hogy a világot megváltoztatni csak úgy lehet, ha minden egyes ember kilép a kis kockájából és változtat. Ha emberszámba vesszük a másikat is függetlenül attól, hogy milyen színű a bőre. Ha nem hagyjuk, hogy azok, akik odafent (vagy inkább odalent) a zsebüket tömik, irányítsanak minket a személyes érdeküknek megfelelően. Mert ha van valami tartás bennünk, akkor nem kezdhetnek ki.

És végül hiszek abban is, hogy végül mindig, mindenki megkapja a fizetségét kamatokkal együtt. Ha ez jó, akkor azt, ha rossz, akkor azt is. Vagy inkább mondjuk úgy, hogy olyan fizetséget kap, amilyen terméket elad, mert a jó és a rossz csak egy szubjektív kategória, így tehát minden embernél más. Ha ez a két ember átvert, akkor átvert. Oké, balfasz vagyok, de egy nyugodt és vidám balfasz. Ők meg majd máskor, máshol megfizetik az árát, de az nem az én dolgom, azt majd intézi az Öreg. 🙂

És végül bocsánatot kérek a sok betűért, de ennyi kellett hozzá, hogy kerek legyen a sztori. 🙂 Hátha valaki elolvassa… És hátha tettem be valamit a nagy közösbe. És hátha abban a két emberben elindult egy kis csíra, hogy nem ellenség minden “magyar”, és nem kell mindenkit azonnal utálni… Nekem ez megért negyvenezret…

Hááát, nem egy lövősbaszóspartraszállós történet lett, de most ez van. Örülj neki, ha esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik. 😀 😉