Archive for 2016. április

A szökés (Póni Szkófild)

április 29, 2016

Ma a reggeli lóhordás után el kellett szaladnom Ceglédre, hogy megnézzem, hogy a leendő edzők szakdolgozatai alkalmasak-e az értékelésre.

Utána vissza Kajászóra, pont visszaértem a délutáni kihordásra. Békést egy nagyon kicsit megsétáltattam, és hagytam, hadd legeljen, de nem volt sok, csak egy negyed óra, mert jött a doktornéni vizitre, az új kötéssel meg nem akartam kimenni. Továbbra is szép a sebe, azt mondták, ennél szebb már nem is lehetne. Persze, ők nem láttak még MTZ-t. 😀 Meg mondjuk szebb lenne, ha nem is lenne. 😀 Minden nap küldöm neki az FNSZ-t és a gyógyítást, és akik még így tesznek, azoknak köszönjük, jöhet továbbra is minden nap. Van eredménye. 😉 Hétfőhöz egy hétre lesz varratszedés, addig jöhet.

Nagy dolog nem történt ezen kívül. Azt, hogy már két hete nem volt egy szabad hétvégém, és a harmadikban sem lesz úgy néz ki, kicsit már érezhető. Magyarul fáradt vagyok. Persze, lehetne, de minden nap kötést kell cserélni, és nem akarom másra bízni. Biztos lenne, aki megcsinálná, lehet, hogy jól is csinálná, de így vagyok nyugodt. Így, hát minden nap kötözöm. Köszönjük, Békés! 😀

Ja, átalakítottuk a póni karám bejáratát, mert Luca póni mindig megszökött. Egyszer Enikő kileste a kis köcsögöt, mert nem tudtuk, hogy csinálja. Képzeljétek el, hogy hátrált egy kicsit, bemérte a lyukat, aztán nekifutásból hason csúszva átcsúszott a villanypásztor vezetéke alatt. 🙂 Hihetetlen! 🙂 Most arra is rájöttünk, hogy a kötőféket is levesszük róla, ha a karámban van, és akkor rögtön a feje ér a vezetékhez. Nem szép dolog, de nagy örömmel töltött el minket, amikor az első próbálkozásának egy jó nagy áramütés lett az eredménye. Tegnap meg ő röhögött rajtuk, miközben a kukoricatáblában kergettük. Meg az összes többi ló is fennhangon röhögött a karámban ezen a jó kis műsoron, és persze a pónit biztatták, nem minket. 😀 Így végül egy kis futóedzés is volt tegnap. Nem unalmas azért itt. 😀

Az otthoni fiataloknak pedig üzenem, hogy ne hanyagolják el a tanulást, mert három felsőfokú végzettséggel már el lehet jutni idáig: 😀

13081630_1013334232089907_1417041185_n

Reklámok

LegeLó

április 28, 2016

Ma szakmailag pihenő volt, de azért unalom sosincs…

A legfontosabb számomra természetesen Békés. Lecseréltük a kötést (minden nap megtörténik), én úgy ítélem meg, hogy nagyon szép a sebe. Nem annyira szép, mint egy új MTZ 3522 🙂 , de nem gennyes, a varratok tartanak, stb… Holnap jön a doktornéni és megnézi ő is. Ja, és nem is sántít a lábára, ami szintén annak a jele, hogy belül nincs gyulladás. A kötözés előtt kivittem legelni, úgy voltam vele, hogy a régi kötésnek úgyis mindegy, neki meg jót tesz. Kint voltunk több, mint egy órát, legelt folyamatosan természetesen, plusz ami ezzel jár mozgás, az megvolt. Nem sok, nem intenzív, de legalább nem a boxban állt. Jó a hangulata, volt, hogy nem is akarta, hogy odamenjek, mert azt hitte, be akarom vinni. 🙂 Még kis ideig túl intenzív terhelést nem adok neki, mert olyan sok vért vesztett, hogy idő kell, mire pótolja a szervezete, de pöcögtetni azért lehet majd. De a vértermelés is jól halad szerintem, mert már nem olyan hideg az orra, mint az elmúlt két napban. Gondolom, a perifériák vérkeringése kevésbé fontos, mint a belső szerveké.

13090248_1012686455488018_191560875_n

 

Ahogy ránézek a kötésre, mindig a nagysikerű, “Jól bebaszott nekünk, a szentkúti búcsú…” kezdetű nóta jut eszembe. 🙂

Amúgy viszonylag nyugis nap volt. Megnéztem a Suttogó című filmet. Láttam már két évvel ezelőtt, és az volt az érdekes, hogy akkor egy semmi filmnek értékeltem, most meg tetszett. Akkor nem, most viszont láttam benne a szakmai dolgokat is. És mivel a film nagy valószínűség szerint nem változott meg azóta a laptopomon, ez megint egy jó példa arra, hogy ahogy változunk, úgy változik a szűrő is, amin keresztül a világot látjuk, és úgy értelmezzük másképp ugyanazokat a dolgokat… Mondjuk nem ülnék a mezőn egy egész napon át, hogy hátha odajön a ló. 🙂

 

 

Kici cirke

április 27, 2016

Tegnap készítettem egy falat ennivalót. 😀 Sült csirke zöldségágyon. Alap, egyszerű, finom… Ezek után tudtam jól aludni. 🙂

13115499_1012183558871641_1112830785_n

Ma az eső miatt nem volt karámozás, felszabadult jó sok időm. Ezt kihasználva dolgoztam az újjászületéses foglalkozások elméleti háttéranyagán. Akit érdekel, Dr. Vlagyimir Komin és Ruediger Dahlke könyveiben mindent el tud olvasni, nincs semmi ördöngösség a dologban, esetleg lehet még 1-2 könyvet keresni hozzá. De azért ez így sok, a lényeget ki kell emelni. Viszont nagyon fontos téma szerintem is.

Utána vásároltunk, mert Békés ellátásához még nem sikerült mindent beszereznem. Egy olyan, falusi gyógyszertárban, ahol elég akkora készletet tartani, ami rugalmas pólyából 2 db-ot takar, betadinból meg egy üveget, nehéz összehozni egy ló 1-2 heti adagját. Minden nap megrendeltem valamit, amit másnapra meg is hoztak. Kellett gézlap, rugalmas pólya, duct tape 😀 , nagy kiszerelésű vatta, betadin, stb.

Ma a szakmai képzésemen ismét Zazie volt a partnerem. Volt hajlítás erre, arra, mozgatás előre, hátra, farat be, oldaljárás, perdülés. Megcsináltuk és kész, pikk-pakk. 😀 Persze nem volt nehéz dolgom, mert Zazie már ismeri ezeket, viszont ahhoz, hogy majd Békéssel gyakorolni tudjam, nekem is meg kell tanulnom a helyes segítségadást, és akkor nem ketten szerencsétlenkedünk.

Békés lábát átkötöztük, nagyon szép a sebe, nem gennyes, a varrat bírja, nem sántít. Azért azt is hozzáteszem, hogy még aznap küldtem FNSZ-t Békésnek, a villanypásztornak, meg mindenkinek. 😀 És azóta is minden nap gyógyítom… A kötözés alatt is megtanultam egy csomó praktikát. Hogy kell úgy beadni izomba a szurit neki, hogy ne érezze, hogy kössem be a lábát, ha nem akarja feladni, mert félti, meg csupa ilyen hasznos dolgot. Amik utólag tök logikusak, de magamtól nem jutott volna eszembe.

Úgy volt, hogy kicsit kiviszem legelni, hogy azért mozogjon is, nehogy kólikás legyen, de az eső miatt ez nem jött össze. A doki utasítására óvni kell a sebet a nedvességtől. A lovarda folyosóján sétálgattunk egy fél órát oda-vissza, olyan érzés volt, mint amikor a kórházba mész látogatni, és sétálgattok, beszélgettek picit. 🙂

Este pedig tartottam egy újjászületés meditációt, utána meg ástam egyet. Kezdenek itt is megtalálni a kliensek. 😀 Nem tudok elbújni. 😀

A múlt, a jelen és a jövő: egy

április 26, 2016

Ma ásattam arra, hogy miért történt Békéssel a baleset, hogyan vagyok részese a dolognak. Ásás közben jött ez. Szerintem érdemes rajta elgondolkodni. De nem kötelező. 🙂

A múlt, a jelen és a jövő: egy. Minden egyszerre van.

Past Present Future

Vegyük a mostani esetet!

Múlt: Békés lába beleakad a vezetékbe, ami elvágja. A lábának a megsérült része megegyezik a mi ujjpercünkkel. A történés pillanatában a balesetről még nem tud senki, csak ő.

Jelen: Épp a megrongálódott karámot javítom, de pontosan azt sem tudom, hogy történt, és azt sem, melyik ló az okozója. Békés sérüléséről meg pláne nincs tudomásom. Javítás közben viszont beugrik egy olyan kép, hogy valami elvág egy ujjat, ami nem történt, és nem is történik meg.

Jövő: Később tudomást szerzek Békés sérüléséről, és a nyomok alapján össze tudom rakni a történetet, nagyjából kiderül számomra, hogy mi és hogy történt.

Ebben az esetben az időre való ránézés nézőpontját változtathatjuk. A baleset idején Békésnek az a jelen, nekem, az én életemben még csak a jövő, mert nálam ez még nem jelenik meg. Az én jelenemben, amikor a karámot javítom, az esemény Békésnek már a múlt, nekem még mindig a jövő, mert konkrétan, tényszerűen még nem tudok róla, de egy kicsit már a jelen is, mert megérzés szintjén már beszivárog.

Ehhez képest, amikor meglátom a lovam sérüléseit, a baleset nekem válik jelenné, Békésnek már rég a múltban található, és a megérzésem is a múlt része már.

Tehát ugyanaz az esemény Békés életében már a múlt, az enyémben még csak a jövő, miközben a jelenemben már megjelennek az egész történetből bizonyos elemek…

Mindenhol a láb (ujj) elvágása a lényeg, a központi elem, ugyanaz jelenik meg múltban, jelenben, jövőben, ilyen értelmezésben tehát a múlt, a jelen és a jövő egy. Az idő csak egy szubjektív tényező, ami a dolgok lényegén nem változtat. A lényeg ugyanannak a pillanatnak a megélése.

Szép álmokat! 😉

Lábadozunk…

április 26, 2016

Elég használhatatlan voltam ma. A tegnapi nap minden szempontból megviselt. Fizikailag is, mert a műtét alatt volt olyan időszak, amikor egyik kézzel tartottam a bódul Békés lábát, és mivel bódult volt, jobban elengedte magát, mint egyébként, másik kézzel meg a telefonommal világítottam a dokinak, hogy lásson varrni. Mindezt úgy, hogy lehetőleg ne is nagyon mozogjon a láb… Emellett egész nap rohangáltam, talpon voltam.

Lelkileg is elfáradtam, mert egész délután aggódtam, izgultam, idegeskedtem.

Éjjel meg nem tudtam nyugodtan aludni, mert folyton ez járt a fejemben alvás közben is, hajnali fél kettőkor ki is mentem megnézni, meg vittem neki vizet. Van önitatója, de külön vittem neki vödörben is, hogy még inni se kelljen arrébb mennie, és a széna mellé tettem le. Biztos jól mutattam egy istállóban, papucsban, gatyában, egy vödör vízzel a kezemben, telefonnal világítva. 🙂

Szóval reggel azt éreztem, hogy nem ma fogom megváltani a világot… 🙂

Kilencre ígérte az orvos, hogy kijön vizitre, 9:10-kor meg is érkezett. A seb szép egyelőre, nem gyulladt, a varratok tartanak. Újrakötözte, adott neki tetanuszt, én meg rendeztem a részemet. 🙂

Tanulság képpen azt hiszem, mégis leírom a különbséget. Nevekkel, mert mindkettő megérdemli, és különben is, ez az én blogom, itt szólásszabadság van. 🙂

Az egyik orvos Dr. Bocz Nóra. Kijött, megnézte a lovat. A kocsi csomagtartójából behozott kb. 4 bőröndnyi cuccot, kisasztalt, kisszéket. A folyosón berendezett gyakorlatilag egy tábori műtőt steril eszközökkel. Beoltotta a lovat antibiotikummal, gyulladáscsökkentővel, kábítószerrel. 🙂 3 órán keresztül bemosakodva, guggolva, térdelve műtött. Először alaposan lefertőtlenítette a sebet és környékét, levágta a sebszéleket a sok eltelt idő miatt, majd összevarrta. Bekötözte, elmondta a lehetséges lefolyásokat. Másnap pontosan kijött vizitre, újabb injekció, újabb fertőtlenítés, átkötözés, antibiotikum pociózása és itthagyása egy hétre.

13081919_1011490158940981_1953478850_n

A másik orvos Dr. Szeifert József. Tudta, hogy artériás vérzéshez kell jönnie, de csúszott egy órát. Megérkezett, elszívta a cigijét, amíg tájékozódott, leszedte a jól sikerült nyomókötést, közölte, hogy a véralvadékot nem szedi le, mert akkor újra elkezd vérezni, tett fel egy szart, amit tőlünk kapart össze, mert SEMMIT nem hozott magával, elkért 5000 Ft-ot és elment. Tanácsként azt mondta, hogy 4-5 nap múlva vegyük le a kötést és kész. 5 perc múlva visszahívom, hogy valami nem jó, mert a ló lábából folyik a vér. Közli, hogy azért a folyik az elég relatív kifejezés, de fél óra múlva visszajön. Közben elkötöttem a lábát, hogy legalább ne vérezzen el. Mármint Békésnek. Vissza is jött, addigra Békés már annyi vért vesztett, hogy a boxban feküdt. Mondtam a dokinak, hogy nagy gáz lehet, mert soha nem fekszik. Még a boxajtót se nyitotta ki, benézett, és közölte, hogy szerinte jól van ez így, ne nyúljunk hozzá, mert a pihenés fontos. Mivel tudtam, hogy a fentebbi orvos már úton van, mondtam, hogy oké, viszlát. Szerintem szerencsésen megúszta, mert meg is verhettem volna. Meg is fordult a fejemben…

Hát “csak” ennyi a különbség, és mindketten ebből élnek, és mindketten elvégezték az egyetemet.

Na és akkor a szakma: ma István jóvoltából megismerkedtem Zazie-val közelebbről is. Hajlítottam, farat be csináltattam, léptettem. Mivel Zazie már ismeri a dörgést, ez főleg nekem volt jó tapasztalat. Sosem voltam nyalós, a piramis-rendszerben nem is vittem sokra, de amit úgy érzek, hogy szívből jön, azt elismerem és megköszönöm. Tegnap este, mikor felhívtam Istvánt, és elmeséltem a sztorit, azt mondta – persze az ilyenkor szokásos biztatás, vigasztalás mellett -, hogy nyugi, megoldjuk, hogy így is tudj tanulni és fejlődni. Nem tudom, nekem az ilyenek például sokat jelentenek…

Véres nap

április 25, 2016

satan

Van egy mondás: Az ördög mindig szarik valamit. Na, ennek a mostaninak hasmenése volt…

Nincs erőm leírni az egész sztorit, a lényeg, hogy Békés a szomszéd karámban lévő haverjával összeszólalkozott, és egy mellső lábas kapálás kivitelezése közben a lába beleakadt a villanypásztor vezetékébe. Ezt azonban nem tudtuk, mert amikor hoztam be, nem sántított, nem látszott rajta semmi, csak az, hogy meglepően csendes.

Mivel azt láttam, hogy a villanypásztort tartó egyik oszlop kitört, az útszéli fák kötözgetése után (a történettől független projekt) rendbe tettem a karámokat is. Fél egy körül szól a lovász, hogy vérzik a lába Békésnek. Megnézem, hát a szalmája tiszta vér. Kivezetem, és látom, hogy gyakorlatilag a lábából folyik a vér. Szó szerint folyik. Ahol megáll, tócsa keletkezik. Később megnéztem a karámot is, olyan, mintha disznót vágtak volna benne.

Lemostuk a lábát, és ahogy az alvadék lejött, elkezdett spriccelni, ugyanis az artéria is megsérült. Na, fasza. Tettünk rá nyomókötést, ezúton is köszönöm mindenkinek, aki ott volt, és segített. Elkezdtünk állatorvost keresni, de épp senki nem ért rá, a leghamarabbi 2 óra múlva tudott jönni. De Békés akkor már vagy 3 órája vérzett. Nem tudtam mit tenni, két órán keresztül lestem a kaput, mikor jön meg az orvos. Illetve három, mert késett. Amikor megérkezett, leszedte a kötést, amit tettünk rá, tett rá egy másikat, és mondta, hogy 4-5 nap múlva vegyük le, osztjóvan. Hát, mondom, akkor mégsem olyan súlyos a dolog.

Dokinak ötrugó, és viszlát. Nem telik el 5 perc, Békés alatt már megint tócsában állt a vér. Gyorsan kocsiba be, kerestünk egy gyógyszertárat, felvásároltam a kötszerkészletet, mert a dokinál nem volt semmi.

Előtte még szóltunk egy másik orvosnak, hogy jöjjön.

Mire visszaértünk a gyógyszertárból, már kb. ujjnyi vastag, egy négyzetméteres alvadt tócsa volt szerencsétlen alatt.

Végül kijött egy másik orvos, gyakorlatilag egy komplett műtétet hajtott végre a folyosón, én asszisztáltam, eltartott vagy 3 órán keresztül. Kb. 9 öltéssel vartta össze a lábát, közvetlenül a pata fölött van a seb hátul. Mint egy mészárszék úgy nézett ki minden. Este fél tízkor ment ki az orvos a kapun…

Békést még nem nagyon láttam lefeküdni otthon se, itt meg pláne, de a műtét előtt, amikor visszavittem a boxba, lefeküdt, olyan kimerült volt. Nem tudom, mennyit őszültem ma…

Most attól függ a gyógyulás üteme, hogy meddig tartanak a varratok. Minél tovább, annál gyorsabb lesz. Úgyhogy szorítsatok neki! A tanulása most szünetel egy ideig…

Elvis él!

április 25, 2016

Mivel nagyon rossz volt az időjárás, egy csomó időm felszabadult. Mondjuk a rosszaság relatív, mert az csak egy dolog, hogy esik az eső például, és nem szeretek szétázni, de az eső nem rossz, mert szükség van rá ugyebár… És ha úgy nézzük, olyan sincs, hogy menny és pokol, mert ha mindenki oda kerül, ahol a helye van, nevezetesen a rosszak a pokolba, a jók a mennyországba, akkor gyakorlatilag mindenki a mennyországba kerül, mert a rossz a pokolban érzi jól magát, neki az a mennyország. Ha a mennybe kerülne, az neki maga lenne a pokol. 😀

Na, korán van még ehhez. 😀 A lényeg, hogy a lovak nem lettek kihordva az időjárás miatt. 🙂 Délelőtt kihoztam Békést, futószáraztunk, ahol két dolog volt a célom: az egyik az elengedettség fokozása és az elengedettségben töltött idő növelése, a másik a száronlét kialakítása és fenntartása. Ezek viszonylag jól sikerültek, mindhárom jármódban dolgoztunk.

Mivel ettől egyrészt jól kimozogta magát, másrészt lelkileg is ellazult, kicsit hajlítgattam, meg pöcögtettem, ami szintén jól sikerült. Volt olyan is, hogy a fejénél állva az ostorral a külső farára mutattam, amire elmozdult. Kicsit még ügyetlenül ugyan, de a helyes irányba. Mivel ilyen jól ment minden, ennél a pontnál befejeztük a munkát, nehogy összevesszünk. 😀 Elkezdtem jutalomfalatokat adni neki, hátha az növeli a motivációját. 😀 Répakarikákat teszek a zsebembe, és amikor valamit együttműködően csinál, akkor adok neki egyet. 🙂

Délután Luca és Janka közül futószáraztam az egyiket a gazdi kérésére. Nem tudom a nevüket megjegyezni, mert mindig együtt hordjuk őket, és ők a Janka és Luca. Persze a két lovat meg tudom különböztetni, mert az egyik kesely, de a nevük még nem rögzült. A lényeg, hogy a jó lovat dolgoztattam. 😀

Aztán Békést is kihoztam még egyszer, de most fel is nyergeltem. A fedelesben sétálgattunk sokat, főleg az indirekt szársegítséget gyakoroltuk, meg persze mindkettőnk ellazulását. Ügettem és vágtáztam is vele, de nem sokat. Úgy éreztem tanügetésben, hogy kicsit mintha kényelmesedett volna a mozgása. És persze ez az elengedettségnek logikus következménye.

Elvissel is itt találkoztam, a hangja kicsit fülsértőbb, mint a lemezeken, de állandóan énekel, mindig rá kell szólni, hagyja abba az új slágereit, mert szétmegy tőle az ember feje. 😀

13046058_1008238049266192_2048734288_n

Hegymászás

április 24, 2016

Délelőtt kimentünk terepre. Nem volt hosdzú, csak 6,5 km távot tettünk meg. A cél inkább az volt – részemről -, hogy szétnézzek a környéken, elkezdjem feltérképezni, merre lehet jót lovagolni. Vannak jó kis dombok, lehet mászatni a lovakat, ami úgy tűnt rá is fér Békésre. 🙂 Alföldi gyerek lévén elég nehezen ment föl a tetejéig, az utolsó métereken már erőlködni kellett, bár nehezítette a dolgát, hogy én is rajta ültem. 🙂

Délután István tartott edzést kettőnknek, futószáras munka és hajlítások voltak. A futószáron szépen elengedi magát, így a fő cél a keret kitöltése volt most. A fő tanulság nem a lóval, hanem magammal kapcsolatos volt. Valamiért túlpörögtem a dolgot, és ezt persze abban a pillanatban átvette Békés is, így nem lett meg az összhang. Na, majd legközelebb…

A hirtelen meleg miatt olyan ütemben kezdte el váltani a szőrét, hogy az új szőr nem bírja követni a növéssel, ezért úgy néz ki szegény, mint valami kikopott kárpitbútor. 🙂

13020573_1008237742599556_267347455_n

A 16 tojás…

április 22, 2016

Ma nagyon kihasználtuk az időt. A karámok felét teljesen felújítottuk, cseréltük, pótoltuk a szigetelőket, új “bejáratok” vannak és új sodrony is lett húzva. Elbíbelődtünk vele egész nap, mert közben azért a lovakat is hordani kellett, meg tanultunk is.

Délelőtt csak én dolgoztam Békéssel, a szokásos kis pöcögtetés volt, és kevés futószárazás, mert aztán menni kellett lovat hordani. Délután főleg István dolgozott vele, én csak kicsit. Elég bosszantó, hogy megint rászokott a csipkedésre. Mármint Békés. Régebben is volt ilyen, de aztán abbahagyta. Most újrakezdte, párszor szájon is vágtam érte (mármint Békést), de az kevés, nagyon megverni meg nem szeretném. Még gondolkodnom kell a megoldáson…

Valami hihetetlen módon elfáradtam estére, de ez az a jóleső fáradtság, amikor tudod, hogy teremtettél valamit aznap, és van látszatja. Ja, és tanultam egy nagyon hasznos dolgot, ami egyébként általános iskolai fizika. 😀 Amikor kész lett a villanypásztor huzalozása, és rákötöttem a feszkót, kipróbáltam, hogy ráz-e. Megfogtam, és épp csak picit csípett. Nem értettem miért, és amikor közvetlenül a bejövő fekete vezetéket fogtam meg, az sem csípett nagyobbat. Aztán egyszer csak “jött a gondolat”. 😀 Mondom, kipróbálom, hátha csak a gumitalpú bakancs miatt nem érzem. Megfogtam a pásztor kezét, aztán letettem a másik kezem a földre… Híjjj! Ugrottam egy nagyot, mondanom kellett volna, mint a viccben a cigány, hogy: “Gyors vagy, G.ci!” 😀 Így hát ma megtanultam, milyen csodálatos különbség van a szigetelés és a földelés között. Végülis ma van a Föld világnapja. 🙂

És, mivel úgy éreztem, hogy megérdemlem a vacsorát, csináltam egy adag tojássalátát. Nem kicsit, nagyot. 16 tojásból. 😀

13046165_1009374369152560_1492304542_n

Jelek, okok, következmények…

április 21, 2016

Ha nagyképű akarnék lenni, azt mondanám, sokat gondolkodom azon, mi, miért történik. A mai nap bőven adott lehetőséget gondolkodni.

Úgy néz ki, valamiért mégsem kellett Németországba mennünk, és nem tudom, ki fog-e derülni, hogy miért nem…

Nem tudom, miért nem engem ölelget inkább :-D

Nem tudom, miért nem engem ölelget inkább 😀                                     (Forrás: Zabla és kengyel)

A történet röviden annyi, – most már tudom kicsit viccesebben kezelni a helyzetet, tudva, hogy senkinek nem lett baja – amit István is leírt a blogján, hogy elindultunk Németországba, a kocsi után csatolva a lószállító utánfutó, benne Zita. Még a szomszéd faluig se jutottunk el, amikor István mondja, hogy “Hú, felborult az utánfutó.” Még fel sem fogtam, már mondta, hogy “A ló is kijött.” Mindezt olyan hangsúllyal, mintha azt mondta volna, hogy “Hú, 5 perccel később indultunk, mint ahogy terveztük.” 🙂 Utólag visszagondolva furcsa, mert én valószínűleg felkiáltottam volna és bazmegoltam volna. 🙂 De az úriember minden helyzetben az. 🙂 Defektet kapott a futó. Megállt a kocsival, azzal a mozdulattal szálltam is ki, és mentem hogy megfogjam Zitát, aki épp az út közepén nézelődött, majd lassan elindult hazafelé. Mentem utána, nagyon futni nem mertem, mert akkor ő is begyorsít, de szerencsére egy szembejövő megfogta. A biztonság kedvéért félrevittem az út mellé legelni, amíg István telefonálgatott, Enikő meg a szétszóródott cuccokat szedte össze.

Más megoldás híján aztán Zitával visszasétáltam a lovardába. Az is szerencse, hogy ez nem Sopronban történt mondjuk, mert onnan rosszabb lett volna visszasétálni. 🙂

Az, hogy Zitának nem lett semmi nagyobb baja, és úgy általában tök nyugodtan viselte az egészet, a csodával határos. Azt sem tudom, hogy jött ki az utánfutóból, de szerencse volt, hogy az szétesett, szerencse volt, hogy a kötőfék elszakadt, és a ló nem maradt odakötve, és szerencse, hogy nem esett úgy, hogy eltörjön valamije…

Aztán volt időm visszapörgetni a filmet. Én személy szerint hiszek abban, hogy mindennek oka van. Sőt, mindennek, ami az életünkben történik, mi vagyunk az okai valahogyan. És aki tudja az OKot, az az ember OKos. 🙂 És nem OKtalan. 🙂 És abban is hiszek, hogy vannak jelek, amik figyelmeztetnek erre, arra. Ha nem vesszük észre, jönnek nagyobb jelek. És maradjunk abban, hogy furcsa, de ha akkor észre veszem, az se változtatott volna semmin, ilyenek miatt nem halasztottam volna el az utazást én se. Például:

Beülünk a kocsiba, és István kiszól Lajosnak viccesen – kétszer is -, hogy mindjárt jövünk. Vagy a tudatalatti játéka, vagy mindig így indul útnak. Egy perc múlva elindulunk, de a kapu becsukódik előttünk. Persze, mert addig tököltünk, amíg ez lett a vége. Egy perc múlva mondja István, hogy az 500 helyett már csak 498 kilométert kell megtennünk, erre a GPS kikapcsol. Persze, mert mindig kikapcsol. Azt esetleg érdemes megfigyelni, hogy milyen úticélnál kapcsol ki, és mi a sztori utána. Öt perc múlva utánfutó az árokban, de mindenki ép bőrrel megúszta. Persze, ez bárkivel előfordulhat, ez csak véletlen lehet. Mellesleg a VÉLetlen az, amiről nincs VÉLeményed, nem VÉLsz róla semmit, nincs tudásod róla. Tehát nyilván OKa annak is van, csak a témában nem vagy OKos, ezért nem tudod.

Na ennyi volt a mai agymenés, hulla fáradt vagyok, megyek aludni. Békéssel ma nem dolgoztam, a karámfelújításhoz vásároltunk anyagokat.

Uff!