Archive for 2016. május

Dáriusz kincse

május 29, 2016

Tegnap kimentünk Attiláékhoz a Csuda Csikó tanyára egy kicsit lovazni. Sanyinak és Dáriusznak segítettem, kettőjük közül Dáriusz a ló. 😀

13335383_1029509457139051_815535829_n

Először futószáron dolgoztunk, hogy kicsit kiadja az energiáját, másrészt kezdje el megérteni az átmeneteket, harmadrészt a régi tulajdonosa nagyon téphette a száját, mert állandóan vagy emelgette a fejét az égbe, vagy a szár mögé bújt és ezt kezdtük el megszüntetni. Most csomózott kötőfék volt rajta, aminek az volt a szakmailag is indokolható oka, hogy ez volt kéznél. 😀

Amikor kicsit kifáradt, elkezdtem vele földről dolgozni. A nyomásra engedésnél a szársegítséget hamar megértette, a csizmánál inkább félelemnek éreztem, amit csinál, mert nem csak engedett, hanem inkább menekült. Közben frissítőként sétálgattunk, megálltunk, hátra léptünk. Majd megpróbáltuk a külső csizmát, azt is gyorsan megértette, úgyhogy volt pár kezdetleges oldaljárás és csizmára engedés is.

Dáriusz közben folyamatosan mutatta az elengedettségnek szinte az összes jelét, a végén úgy sétált Sanyi mellett, mint egy engedelmes kiskutyus. 🙂

Nagyon gyorsan tudtunk haladni, nagyon értelmes ló. Közben persze néha Sanyit is beállítottam, hogy próbálgassa, meg beszéltem neki sokat, hogy értse is, hogy mi miért történik. Gyakorlatilag megtartottam az első lovas edzésemet. 😀 Nagyon kellemes élmény, és nagy sikerélmény volt. Aztán a végén Sanyi elárulta, hogy ebben az évben még nem látta Dáriuszt ennyire idegesnek és nyugtalannak, mint amilyen a csutakolás alatt volt. Én semmi különöset nem vettem rajta észre. 🙂 Na ezért tökéletes, hogy Békés a tanítómesterem. 😀 Ő utána minden könnyen megy. 😀

Közben megfogalmaztam Sanyinak (és ezzel magamnak is), hogy az egy dolog, hogy megtanultam,  hogyan adjam a segítségeket. Az is egy dolog, hogy megtanultam egyfajta képzési metodikát. De a legfontosabb az, hogy belül a lelkem átalakult ménesvezérré. Már látom az apró jeleket, amikkel tesztel a ló. Már látom az apró mozdulatokat, amik fontosak. És rögtön tudok rá reagálni. De ez mind nem lenne elég, ha tartanék a lótól. Mert érezné. Nehéz szavakkal leírni ezt, de amikor elutaztunk Kajászóra – főleg, mert nem vagyok nagy lovas múlttal rendelkező szakember – azért volt bennem tartás Békéstől is. Mert nem töltöttünk el ennyi időt együtt, mint most, mert egy nagy, féltonnás dög, és az volt bennem, hogy ha akar, akkor bármit meg tud csinálni, mert fizikailag sokkal erősebb. Ez megváltozott. Következetes, kemény, de jószívű, szerető ménesvezér lettem, aki a legkisebb engedetlenséget is szóvá teszi, de az együttműködést is azonnal jutalmazza. És ez adja a hatékonyságot. Hiába tanulnék akármit, enélkül nem érhetnék el eredményt. Úgyhogy köszönöm István. Köszönöm Békés, és namaste!

 

13285867_1028395677250429_1867834705_n

13278084_1028395680583762_689961102_n

13288989_1028395660583764_1931486515_n

https://innovatedirect-a.akamaihd.net/InnovateDirect/cr?t=BLFF&g=91e0072d-e3bf-4d1d-ae6a-d53797331395https://innovatedirect-a.akamaihd.net/InnovateDirect/cr?t=BLFF&g=91e0072d-e3bf-4d1d-ae6a-d53797331395

Katyvasz

május 28, 2016

Csak azért katyvasz, mert sok dologról írnék…

Először is furcsa, hogy van egy olyan lovam, aki normálisan dolgozik és fegyelmezett. 😀 Persze a csipkedése megmaradt, de úgy vagyok vele, hogy az egyrészt nem az én kudarcom, másrészt változhat, harmadrészt, ha valaki dolgozik vele, vagy tutujgatni akarja, akkor szólok neki, hogy vigyázzon, mert csipked, és el van intézve. Beszéltem már az előző gazdájáról, na ez a gazda egy nagyon hasznos pavlovi reflexet épített belé. Ez a játék náluk úgy nézett ki, hogy Békés csípett, aztán kapott egy hatalmas verést. Most, ha csíp, akkor abban a pillanatban menekül is hátra, mert “tudja”, hogy verés jön, pedig nem jön. Ha a lovak közti kommunikációt nézem, akkor a csipkedés nem agressziót fejez ki, hanem nagyjából azt, mint a majmoknál a kurkászás. Mert ebben a csipkedésében nincs indulat, és legtöbbször csak a szájával csíp, nem harap. Próbáltam egyszer azt, hogy nem veszek róla tudomást, és akkor talán neki se lesz olyan érdekes. Akkor el is maradtak ezek a dolgok, de itt Kajászón újra kezdte. Ehhez itt pl. felvettem a télikabátot, és azon keresztül szinte nem is éreztem. Ez addig jó is volt, amíg olyan volt a nyár, hogy reggel még fagyott, de most kényelmetlen kicsit. 😀 Ha a patáját tisztítom, és közben “mókol”, akkor “véletlenül” könyékkel szájon vágom, de úgy, hogy oda se nézek, nem is hagyom abba a munkát, így nincs benne indulat, ő se veszi úgy, csak felfogja, hogy “véletlenül” megütheti magát. 🙂 Azért nem gondolom, hogy az állandó reagálás a megoldás, mert akkor csak a menekülését erősítem, és nem az a célom. Maximum elfogadom, hogy csipked. Más meg dohányzik, őket sem vágom szájon. 😀

Na ennyi bevezető elég lesz. 🙂 Délelőtt a jártató után dolgoztam megint a Fenevaddal. 😀 Apropó jártató: Nekem tetszik, hogy a jártatóban szinte minden ló lehajtott fejjel “bóklászik”, csak Békés tartja magasan, és nézelődik, érdeklődik. Emelt fővel. 😀 Kilóg a sorból. Messziről látszik. Nem is tudom, kit ismerek, aki ilyen. 😀

A jártató után a lovardában dolgoztunk. Sétált mellettem szépen, ügetett mellettem szépen, miközben én csak sétáltam, dolgozott szépen a falnál, farat be és vállat be gyakorlatokat csináltunk, volt oldaljárás és csizmára engedés. Aztán felültem rá, sétálgattunk, ügetgettünk. Összesen egy órát gyakoroltunk, kicsit fáradtnak érzem, ezért nem akartam futószáron is terhelni. A sérülése után le lett véve az abrakadagja (abrakadabra, abrak a zabra?), viszont most már szinte teljes terhelést kap. De a nyugodtsága miatt nem nagyon lett visszaemelve a kaja, plusz volt egy majdnem egy hónapos kiesés az edzésből, így érthető is, hogy a szervezete most akklimatizálódik.

Szóval összességében minden jó volt, ügyes volt, csinálta, szorgalmas volt, engedelmes volt. A hajlítás még nem megy olyan jól de ez a három patanyomon való járáshoz képest sokkal finomabb koordinációt igényel szerintem, úgyhogy majd, ahogy ügyesedik, ez is menni fog. Meg ahogy lazul, és képessé válik rá. A gyakorlatokról készítek majd felvételeket is, hogy lássátok, mert elkamuzgatok itt már két hónapja, aztán lehet, hogy lovam sincs. 😀

Délután egyeztettem Békés doktornénijével, mert lesz júliusban egy lovas rendezvény (Csemői Összefogás Nap (hagyományőrző rendezvény)), ahová szeretnék vele menni, de oda csak érvényes igazolással engednek be, hogy nincs fertőző kevésvérűsége. Kevésvérűsége volt szerencsétlennek, mert kifolyt, de nem fertőző, remélem. 😀 Nyilván a lába állapotától is függ, hogy együtt megyünk-e, de bízom benne azért, mert tavaly jó volt a buli. 🙂

Végül elkezdem feltölteni Erdődy bácsi könyvéből azt a fejezetet, ami úgy jó, ahogy van, nem tudok szemezgetni belőle, viszont begépelni sincs idegzetem. 🙂 Olyan lesz, mint a Szomszédok. Minden nap töltök fel belőle, és mindig a legizgalmasabb résznél hagyom abba. Már, ha a Szomszédokban volt izgalmas rész… 😀

13277930_1028395687250428_1563363574_n

13293014_1028395683917095_125630934_n

😀 😀 😀

https://innovatedirect-a.akamaihd.net/InnovateDirect/cr?t=BLFF&g=91e0072d-e3bf-4d1d-ae6a-d53797331395https://innovatedirect-a.akamaihd.net/InnovateDirect/cr?t=BLFF&g=91e0072d-e3bf-4d1d-ae6a-d53797331395https://innovatedirect-a.akamaihd.net/InnovateDirect/cr?t=BLFF&g=91e0072d-e3bf-4d1d-ae6a-d53797331395

A Békés táltos :-)

május 26, 2016

Vagy a fegyelmezés és tanítás, vagy a csillagok állása, vagy az információmennyiség érte el a kritikus tömeget a változáshoz, de pár napja ugrásszerű áttörés következett be Békés képzésében. Persze, van egy olyan összetevője is a dolognak, hogy én is gyakoroltam olyan lovakon, akik már képzettek, így nekem is pontosodtak a segítségadásaim. Emellett az utóbbi időben egy kicsit “erősebb” kapicánnal dolgoztunk Békésen, tegnap és ma pedig kantárral.

Ma csináltam vele farat be, farat ki, vállat be, vállat ki, csizmára engedést, oldaljárást, vezetve ügetés-lépés-állj átmeneteket, hátraléptetést. Ja, előtte jártatóban volt. Nagyon jó volt úgy dolgozni, hogy érezhetően nem volt hülye, szorgalmas volt, nyugodt volt, éééés ügyes volt. Persze, mivel nagy a teste, ügyetlenebb a kicsiknél, és nehezebb neki a mozgást jól végrehajtani, de ezt valamiért abszolút meg tudom érteni, van ilyen tapasztalatom. 😀 A foglalkozás végén fel is ültem rá szőrén, és ugyanúgy az átmeneteket gyakoroltuk kicsit. Ügetés-lépés-állj. A feladat az volt, hogy ne zabla húzása okozza az átmenetet, hanem a ló súlypontjának hátravitele. Izgalmas feladat volt.

Ebéd után kihoztam megint, felültem rá ismét szőrén, mert úgy jobban érezni a lovat. Kicsit mókoltunk az előzőekben leírtakkal, de nem dolgoztunk túl sok időt. Viszont nagyon érezhető a különbség, hogy a korábbihoz képest mennyivel lazább a háta. Régebben alig lehetett tanügetni rajta, mert úgy “pattogtatott” a háta (ezt a szakkifejezést most találtam ki) 😀 , most meg tök laza és kényelmes volt.

Úgyhogy már kezdem reálisnak látni a vizsgát egy hónap múlva.

Utána elautóztunk Istvánnal Székesfehérvárra ügyintézni, közben beszélgettünk a kocsiban, de a legkevesebbet a lovaglásról. Azt hiszem, az ilyen beszélgetések viszik előre a világot… Feltéve, hogy az ember nyitott és őszinte…

Esti programnak már csak a Trónok harcából és a Vikingekből történő szemezgetés volt. 🙂

IMG_1244

https://innovatedirect-a.akamaihd.net/InnovateDirect/cr?t=BLFF&g=91e0072d-e3bf-4d1d-ae6a-d53797331395

Szupiszupiszupiiii

május 25, 2016

Ma délelőtt a jártatóba ment Békés, aztán dél körül István foglalkozott vele. Valami hihetetlenül jól ment minden. Nagyon ügyes volt, akarta is csinálni, ügyeskedett is, sikerült is nagyjából, amit akart, összeveszés se volt. Szóval minden úgy nézett ki, mintha már két hónapja itt lennénk. 😀

Kicsit visszatettem pihenni és enni, majd délután futószáron dolgoztam vele. Kézváltás, átmenetek, és kis kondi fejlesztés volt a menü. Azt hiszem, fáradt volt már addigra. Nem volt semmi extra, semmi gond, de úgy éreztem.

Sebtakarítás és pihi. Neki.

Közben persze más lovakat és más lovasokat is megnéztem, ahogy dolgoznak, mert abból is sokat lehet tanulni…

Esti programnak pedig ennyi volt tegnap: 😀

13275855_1027158517374145_571394477_n

https://innovatedirect-a.akamaihd.net/InnovateDirect/cr?t=BLFF&g=91e0072d-e3bf-4d1d-ae6a-d53797331395

Mer’ úgy szoktuk…

május 25, 2016

Szerintem a kreativitás (és a gondolkodás) hiánya, az ember halála. Állítólag Darwin is azt mondta, hogy nem a legerősebb lesz a túlélő, hanem, aki a legjobban tud alkalmazkodni a körülményekhez. Amíg dolgoztam, vezetőként sokszor találkoztam a címben szereplő “indokkal”. Egy új beosztásba kerülve nem nekiestem egyből mindent megváltoztatni, hanem pár hétig figyeltem, tájékozódtam, elemeztem, hogy mi, hogy működik. Aztán, ha volt ötletem arra, hogy hogyan lehet ugyanazt az eredményt kevesebb munkával elérni, megbeszéltem azzal, aki a konkrét feladatot végzi, hiszen ő az, aki minden nehézségét is látja. De! Sokszor, ha harmadannyi munkával járna is ugyanaz az eredmény, akkor is ellenállnak a változásnak, mert nem úgy szokták meg. És az átmeneti plusz energia, ami a munkafolyamatok megváltoztatásával jár nehézséget okoz nekik annak ellenére, hogy az a jövőben busásan megtérülne. Komfortzóna… Ha megkérdezem, miért így csinálják, az a válasz, hogy: “Mer’ így szoktuk.” Tespedtség, tunyaság, motiválatlanság…

A lovaglásban is sokszor találkozok ilyen hozzáállással. Nem gondolkodik, van, hogy nem is tudja miért úgy kell csinálni valamit, de ezt mondták, hát így csinálom. Az elején ezzel nincs is baj. Amíg tanulsz valamit, csinálj mindent pontosan úgy, ahogy mondják. Figyeld meg, tapasztald meg, érezd meg! Aztán, ha van jobb ötleted, próbáld ki azt is! És amelyik jobban működik, azt csináld! Mondjuk ha mozgásról beszélünk, akkor érdemes azt az aspektusát is elemezni a dolognak, hogy a “jobban működik” az például hosszú távon egészségesebb-e, vagy legalább nem károsabb.

Sokan azt gondolják, hogy a maratont nem lehet csak úgy lefutni. Én nem nagyon szoktam és nem is szeretek futni, de a maratont lefutottam. Kétszer. Pont annyiszor, ahányszor Chuck Norris elszámolt a végtelenig. 🙂 Persze, nem teljesen edzetlenül, és egyáltalán nem jó idővel, de lefutottam. A maraton több, mint 42 km… Tehát lehetséges? Igen. Egészséges? Nem. 😀  A beszámoló egyébként itt elolvasható.

De lovaglás…

Például indirekt szársegítséget akarsz a lónak adni, de amikor a sörényélig húzod a kezed, azt tapasztalod, hogy ez kevés. És, mivel azt tanultad, hogy a kéz nem mehet át a sörényélen, kialakul a patthelyzet. De miért nem mehet át? Mi a legrosszabb, ami történhet? Kit érdekel? Ez egy szabály. Általában. De ha abban a helyzetben, azzal a lóval ez kevés, akkor, ha kell, a jobb kezemet áthúzom a bal válláig, és aztán majd visszafinomítom.

Vagy állnak a kikötőnél a lovak. És például az enyém a jobb szélső. Minden nagyokos tudja, hogy a nyerget balról tesszük fel a lóra. De én nem akarok nyereggel a kezemben keresztülfurakodni két ló között, főleg, ha netalántán a másik lovat nem is ismerem, hanem fogom magam, és felteszem jobbról. És akkor mi lesz? Semmi. Kényelmesebben oldottam meg.

DSC_0181

Vagy ugye azt is mindenki tudja, hogy balról szállunk fel. És, ha fáj a bal lábam? Akkor jobbról fogok felszállni.

Mellesleg szerintem az a jó, ha mindent meg tudsz csinálni mindkét oldalról, mert adott esetben az életedet mentheti meg. Nem mondhatom egy bunyóban, hogy én jobbkezes vagyok, csak jobb kézzel üssünk má’!

Az egésznek a lényege az, hogy csináld úgy, ahogy mondják, és csináld másképp is. Ügyeskedj, tapasztalj, elemezz, gondolkodj! Ne kockafejű zombi legyél, de azért mindenképp fogadd el a tapasztaltabb tanácsát. Később legfeljebb majd változtatsz. 😀

https://innovatedirect-a.akamaihd.net/InnovateDirect/cr?t=BLFF&g=91e0072d-e3bf-4d1d-ae6a-d53797331395https://innovatedirect-a.akamaihd.net/InnovateDirect/cr?t=BLFF&g=91e0072d-e3bf-4d1d-ae6a-d53797331395

Akkor hordj lovat, ha jól esik! :-)

május 24, 2016

Most jól esett. Éjjel is és délután is. Úgyhogy karámozás nem volt, csak jártatózás helyette. Békéssel megint a délelőtti jártató után dolgoztam. Először a fal mellett sétálgattunk, gyakoroltuk, hogy ha megállok, megáll, ha hátra lépek, hátra lép, ha elindulok, elindul. Aztán a biztonság kedvéért futószáraztunk, most kicsit kevésbé volt éles, ha egyáltalán volt olyan valaha. 😀 Inkább egy kis terhelést akartam adni neki, nem kapott túl sokat, de izzadni már elkezdett. Utána nyomásra engedés, csizmára engedés volt, és ment neki a külső csizma is! Nem érintés nélkül ugyan, de értette. Tök jó! 🙂

Leápoltam a lábát, és mehetett kajálni. 🙂 Délután még volt egy menetet a jártatóban, és ennyi volt a szakmai munka ma.

Olvasgattam megint “A lovaglás vezérfonalá”-t, hihetetlenül jó stílusa van az öreg Erdődynek. 🙂 Hiába, a név kötelez. 😀 Megint idézek belőle, aztán legközelebb darabokban ugyan, de bemásolom azt az egész fejezetet, amit ma olvastam, mert az egész úgy jó, ahogy van. Csak kicsit melós, mert be kell gépelni. 🙂 Ma még az ugrásváltással foglalkozunk, de legközelebb belecsapunk “A kantározás és vezetés” című témába.

“Lehetséges, hogy különösen az ugrásváltásnál majdnem általános gondolkodáshiánynak a cirkusz az oka.

A cirkuszlovaglás az eszménye minden laikusnak és sajnos hihetetlenül sok lovas-embernek is. Előrebocsájtom, hogy vannak cirkuszlovasok, akiktől kiváló teljesítményeket láttam már. Egy európai hírnevű cirkuszigazgató és iskolalovas bebizonyította előttem, hogy iskolalovaival a porondon kívül is kimagasló szép ugrásváltásokra képes, hozzáfűzte azonban magyarázatképpen, hogy a cirkuszi porondon, a nézőközönség előtt az ugrásváltást ilyen pontosan nem hajthatja végre, mert csakhamar híre menne, hogy lovait a zene taktusaira tanította be. A laikus nézők kedvéért – összes hivatásbeli társaival együtt – az ugrásváltásnál olyan hatásos segítségadásokra kényszerül, hogy azokat a vak is megláthassa.

Teljes mértékben belátom e magyarázat helyességét. Azt azonban, hogy sok lovas a gyakorlati életben miért köti mindig össze az ugrásváltást bonyolult testgyakorlatokkal – bíráló nézők nélkül is, – azt a mai napig nem tudom megérteni.”

Lehet, hogy inkább minden napra befényképezek egy oldalt a fent említett fejezetből, mert nincs kedvem annyit begépelni.

Végül egy pillanatkép, melynek címe: Életlen Békés az esőben 😀

13275691_1027158524040811_1751302162_n

https://innovatedirect-a.akamaihd.net/InnovateDirect/cr?t=BLFF&g=91e0072d-e3bf-4d1d-ae6a-d53797331395

2+2=5

május 23, 2016

Reggel lóhordás. Délelőtt lóhordás. Délben lóhordás. Délután lóhordás. Ezek voltak a fix programok. 😀 A programok közti időt pedig feltöltöttem tartalommal. 😀

Egész délelőtt az elkövetkező negyed év eseményeit készítettem elő, az ezzel kapcsolatos internetes adminisztrációt végeztem. Közben Békést kitettem a jártatóba, hogy bemelegedjen, sétált jó sokat, utána bejöttünk a fedelesbe.

Először csak sétálgattunk, a feladata az volt, hogy tartsa a távolságot is és a tempót is. A sorközt és a térközt. 😀 Utána futószáron dolgoztattam, mindkét kézre a lépés, ügetés és vágta közötti átmeneteket gyakoroltuk és finomítottuk, hogy minél kevesebb segítségre legyen szüksége. Jól ment, bal kézre nem nagyon terhelem, csak éppen annyira, hogy abba az irányba is dolgozzon, mert úgy jobban terhelődik a sérült lába, a másik irányba viszont úgy, mintha a templomban lettünk volna. Azaz, mintha ‘mi se történt volna. 😀 A foglalkozás végén a nyomásra engedést gyakoroltuk, az is viszonylag jól ment, valamint a csizmára történő engedést. Csak azok miatt, akik azt gondolják, hogy csizmával a kezemben trenírozom Békést, szeretném elmondani, hogy a csizmára engedés azt jelenti, hogy egyszerre adom a “jelet” (direkt nem a nyomás szót használom, mert fizikai kontaktus nincs, bár ezt a szót kellene használnom) a nyakára és a csípőjére, ennek következtében “oldalazva halad” a ló. 🙂 Szóval ez is ment. 🙂 Minden frankó volt, nem vesztünk össze, stb…

Ebéd után kiraktam karámba, hadd levegőzzön, napozzon, csipegessen. Dolgoztam viszont Lucával és Jankával. Először Lucával, akivel a szokásos séta, követés, farat be, vállat be, oldaljárás volt a menü. Furcsa, hogy nem tudom ugye, hogy pontosan mit milyen segítségre tanultak, és amikor hátra akartam léptetni őket magammal párhuzamosan, mindig spanyollépést csináltak, úgyhogy ezt hagytam, nehogy elrontsam őket. Aztán futószár volt, itt is az átmenetek finomítása volt a célom. Vágtában mindketten nagyon beletámaszkodnak a szárba, és nem tudom, mi a módszere, hogy ezt finomítsam. Rémlik, hogy lehet, hogy csak egyik kézre. Lehet, hogy a válluk van kiesve… Mindkét ló ugyanazt csinálta, de Janka sokkal finomabb, talán ügyesebb, szorgalmasabb is. Mondjuk ijedősebb is. Futószárazás közben elüvöltötte magát a lovardában egy vérengző fecske, amitől megrémült, és elkezdett rohanni. 🙂

Aztán Balázsnak (a lovásznak) segítettem szénázni, mert egyedül volt, és bízom benne, hogy minden vezető tudja, hogy ha emberek csapatként dolgoznak, akkor a csoport teljesítménye nagyobb, mint az egyének teljesítményének összege. Tehát adott esetben 2+2=5. És sokkal hatékonyabb, meg gyorsabb, ha ketten szénázunk, és utána ő is besegít a lóhordásba. Így mindenki jól jár.

Olyan hosszú lett ez a bejegyzés, hogy Erdődy bácsitól ma már nem idézek, be kell érnetek az én szakmai fejtegetéseimmel. 😀

Reggel úgy belaktam szalonnával, hogy estig kitartott. Ez egy plusz előnye a szalonnának, mert a zsíros kaja jobban laktat és tovább tart az érzés. Estére már csak egy kis sörike marad. 😀

Búcsúzóul még annyit, hogy vannak félpuli kiskutyák, be vannak oltva, az oltás áráért elvihetők. 🙂

13293345_1026551590768171_848565657_n

https://innovatedirect-a.akamaihd.net/InnovateDirect/cr?t=BLFF&g=91e0072d-e3bf-4d1d-ae6a-d53797331395https://innovatedirect-a.akamaihd.net/InnovateDirect/cr?t=BLFF&g=91e0072d-e3bf-4d1d-ae6a-d53797331395

Bepót-Ló

május 22, 2016

Az előző napok tartalmából:

Pénteken Békés futószáron dolgozott főleg. Kis földről történő munka is volt, de tele volt energiával, ezért a futószár jobb megoldásnak bizonyult.

Lehet, hogy izomláza lett szombatra, mert nem nagyon akart megmozdulni, úgyhogy Enikővel egyeztettek arról, hogy akkor most tulajdonképpen ki a vezér a ménesben. 😀

Délután a gyerekekkel voltam fagyizni, megettem 4 gombóc ilyen-olyan fagyit, de tölcsért nem kértem hozzá, mert fogyózok. 😀

Utána elmentem az íjász edzésre, nem mondható el, hogy jól lőttem, de ez most a technikai csiszolgatás időszaka. Pl. viszonylag jól eltalálgattam a táblát, de Attila szólt, hogy túlságosan kihozom oldalra a feszítő kezemet, nem marad az államnál. Változtattam, de ennek a következménye az lett, hogy balra mellélőttem. Ez természetes következmény, csak újra kell írni az agyban a célzást… Mellesleg hüvelykujjról lövök, mert azt gondolom, hogy a harcművészeti alapelveknek ez felel meg a legjobban. Majd valamikor kifejtem bővebben…

13288867_1026059934150670_1315740761_n

Este a tízmilliószoros nap alkalmából bőségteremtő meditációt tartottam a lelkes résztvevőknek.

Ja, és csináltam egy Theta Healing kezelést pajzsmirigy problémára, valamint egy újjászületést egyéniben. Nagy megtiszteltetés ért, mert aki jött kezelésre, soha nem foglalkozott semmi ilyesmivel, nem is hallott semmiről, ami nem az úgynevezett megszokott világképen kívül van, így én segítettem első segítőként a felébredését… Köszönöm, hogy engem választott.

Vasárnap pedig szülinapi buliban voltunk, ebédre mentünk, úgy bezabáltam, hogy azt hittem, ott helyben elalszok, de még vissza is kellett motorozni Kajászóra. Az a jó a motorban, hogy ott nem lehet félálomban vezetni, mint a kocsiban, mert minden pillanatban figyelni kell. Így minden rendben volt az úton, magamhoz is tértem már az elején. 🙂

Itt még leápoltam Békés lábát, bezsíroztam a patáját, lecsutakoltam, kifésültem a sörényét. Nagygenerál volt. 😀

https://innovatedirect-a.akamaihd.net/InnovateDirect/cr?t=BLFF&g=91e0072d-e3bf-4d1d-ae6a-d53797331395

Bagolykoppanás

május 19, 2016

Hallottátok már ezt a szót valaha? Nem mi? Már ezért megérte benézni ide. 😀 Délelőtt kivittem Békést a jártatóba, sétálgatott vagy másfél órát. Közben észre vettük, hogy egy kis bagoly bejött a fedelesbe, és ott ücsörög a gerendán. Gondoltam, mivel nyitva van a nagy, kétszárnyas kapu, lesz annyi esze, hogy azon kirepül, ha akar, de persze nem volt. Nekirepült az ablaknak. Nagyot koppant azután, s elhallgatott. Nyugi, nem döglött meg, csak elájult. Bele lett téve egy kosárba, a kosár pedig ki a nyerges ablakába, hogy a kutyák ne érjék el, de el tudjon repülni, ha akar. Felülnézetből is csináltam képet, de azon csak a golyófeje látszik, úgyhogy csináltam a kosár lukán bekukucskálva is. Éppen vagy alszik, vagy ájul. 😀

13233419_1024331317656865_1482991591_n

Délután már nem volt ott, gondolom, elrepült. 🙂

Dolgoztunk megint Békéssel, most kicsit hülyébb volt, mint tegnap, de azért nem volt szerintem vészes. Habár én más mércével mérem, mint az, akinek mézesmadzag lova van. 🙂 Ha csak nyugodtan ácsorog, én már akkor is megnézem, hogy minden rendben van-e. 😀 Rájöttem tegnap, hogy kire hasonlít, amikor a többi lóhoz hasonlítom. Jar jar Binks-re. 😀 Úgy is kell kezelni. 😀

Aztán még az történt ma, hogy itt volt Barna. Fionával dolgozott, de ez az egész új volt neki, és mivel mindent nulláról magyarázott neki István, hallottam megint hasznos információkat a gyakorlatok tanításáról, végrehajtásáról.

Azt hiszem, ennyi történt ma…

Szeretnétek ma is Erdődy bácsit? Na jó, kaptok egy kicsit:

“Sok oktató tanítványaihoz intézett és lovuk összeszedésére vonatkozó, megszokott megjegyzése rendszerint hiábavaló figyelmeztetés, egyrészt, mert a tanítványok rendszerint még nem haladtak annyira, hogy lovukat össze tudják szedni, másrészt, mert lovaik sincsenek a belovagoltság olyan fokán, amelyben összeszedésről szó lehetne. Az eredmény – ha eredményről egyáltalán beszélhetünk – legtöbbször az, hogy a tanítvány görcsösen húzza a szárakat, egyidejűleg combjával lovát préseli, ez pedig a lónál egy minden irányban feszes védekezési állapotot vált ki.

Készakarva nem tárgyaltam előbb az összeszedés fogalmát, hogy azokkal a lovasokkal, akik az én tapasztalataimból hasznot kívánnak meríteni, megértessem, hogy az összeszedés csak az idomítottság olyan fokán lehet eredményes, amelyben a gondolkodó lovas – kimondottan nehéz helyzetekben – a ló mesterségesen előidézett feszültségére van ráutalva. Ha a lovas eddigi munkáját, illetve a lóval szemben támasztott követelményeket logikusan építette föl, úgy az összeszedést aligha nélkülözte és nem fog nehézségekre akadni, ha most alkalmilag, nehéz helyzetekben az összeszedést megköveteli. Ha a lovat túl korán akarják összeszedni, ez a fent felsorolt okok következtében kivétel nélkül ellenállást és nehézségeket idéz elő, amelyeknek beláthatatlan következményei lehetnek.”

https://innovatedirect-a.akamaihd.net/InnovateDirect/cr?t=BLFF&g=91e0072d-e3bf-4d1d-ae6a-d53797331395

Tulipánfa

május 19, 2016

Tegnap minden rendben volt a karámozásnál. 🙂 Délelőtt Békés a jártatóban sportolt egy kicsit, vissza kell szoknia a terhelésbe, 3 hétig csak pihent.

Én meg megint dolgoztam egy csomót. Lesznek tanfolyamaim, azokat szervezgettem.

Aztán dolgoztunk is a lovammal, István is és én is, a szokásos alapokat gyakoroltuk. Eleje és hátulja körüli fordulat, csizmára való engedés, stb. Plusz minimális futószáras munka. Megint viszonylag simán ment minden. Úgy néz ki, kezdi felfogni, hogy jobban jár, ha együttműködik, és azt is, hogy senki nem akarja bántani. És természetesen kezd ügyesedni is. Én meg kezdek sokkal türelmesebb lenni vele. Azt hiszem, mindketten léptünk egy lépcsőfokot felfelé, ez már a második olyan foglalkozás volt, ami tényleg annak volt nevezhető, nem eszetlenkedésnek. 🙂

Utána lekezeltem a sebét, este pedig jött a doktornéni, és kiszedte a maradék varratokat is. Mivel a seb összevarrásáig túl sok idő telt el, a seb széle nem tudott összeforrni, belülről fog kisarjadni az új hús. Továbbra is naponta fertőtlenítem, de legalább kötözni nem kell.

A lovarda előtt van egy tulipánfa. Eddig arról se hallottam, hogy egyáltalán létezik ilyesmi, ráadásul ez pont most virágzik. Tele van a fa tulipánokkal. Szép. 🙂

13246072_1021996684556995_1182260664_n

 

És végül Erdődy bácsi mai szösszenete:

“Minden képzett lovas előtt világos és érthető, hogy a belovaglás különböző mozzanataiban elért mindenkori tartás nem kizárólag a lovas kézmunkájának eredménye. Segítségek, vagy egyéb közvetlen befolyások a lónál csak ténykedést válthatnak ki, azonban sohasem többé-kevésbé tartós állapotot. Márpedig a “tartás” olyan állapot, melybe a ló csak idővel, a megfelelő előfeltételek alapján és kellő előkészítés után juthat.

Fentiekkel a lovasok többségének tisztában kellene lennie, akkor a sok segítségszár és a legrafináltabb különböző szerszámok nagy választéka az ócskásokhoz kerülne. Nem fordulna elő akkor, hogy egyik-másik lovas – mielőtt díjlovaglásnál a bíró elé lovagolna – lovaglóvesszővel lova füle közé ütöget, amivel nyilván azt szeretné elérni, hogy lovát legalább 10 percig az elért tartásban megtarthassa. Mert ilyen elszomorító látványnak is tanúja voltam már.”

Bírom az öreg stílusát. 🙂

https://innovatedirect-a.akamaihd.net/InnovateDirect/cr?t=BLFF&g=91e0072d-e3bf-4d1d-ae6a-d53797331395https://innovatedirect-a.akamaihd.net/InnovateDirect/cr?t=BLFF&g=91e0072d-e3bf-4d1d-ae6a-d53797331395https://innovatedirect-a.akamaihd.net/InnovateDirect/cr?t=BLFF&g=91e0072d-e3bf-4d1d-ae6a-d53797331395