Archive for 2016. augusztus

Férfivá avató tábor

augusztus 24, 2016

Na itt az ideje, hogy a negyedévenkénti egy bejegyzésnek eleget tegyek. 🙂 A mostani bejegyzés aktualitását a múlt héten megtartott Férfivá avató tábor adja.

Amikor kitaláltam ezt a tábort, és meghirdettem, elég vegyes fogadtatásra talált. Volt, aki üdvözölte, és volt, aki valami hátsó szándékokkal teli, szennyes dolgot sejtett mögötte.

Az én célom egyszerűen az volt, hogy a 12-14 év közötti fiúknak biztosítsak egy olyan lehetőséget, ahol kizárólag “férfias” élmények érik nagy dózisban. Azt gondolom, hogy ez az életkor még éppen jó ahhoz, hogy a megfelelő mederbe terelje a gondolkodásukat és a fejlődésüket azzal, hogy egy héten keresztül non-stop kapják az ívet. Persze, sokkal jobb lenne egy hónapos tábort szervezni, de azt a szülők nem tudnák elviselni. 🙂

A legtöbb ellenállás ugyanis a szülők részéről volt, mondván, hogy “Mi az, hogy nem hívhatom fel a gyerekemet?” A tábor elején ugyanis mindenkitől el lett véve, és ki lett kapcsolva a telefonja, és a családdal akkor léptek kapcsolatba először, amikor a hétvégén jöttek értük. Leszámítva azt az egy levelet, amit írtak a gyerekek az otthoniaknak. De hogy várjuk el a megfelelő hatást, ha közben minden este anyuci a kicsi fiával beszélget aggódó hangon, anyuci kicsi fia pedig elpanaszolja a sérelmeit?

Szerettem volna segíteni a leválási folyamatot is. Ami folyamat, tehát folyamat. 😀 Elkezdődik, halad, és befejeződik. Jó esetben. Sajnos ma nagyon sokan még 50 évesen is anyu pici fiaként viselkednek… Persze ez sem egy könnyű folyamat egyik félnek se, de szükséges akkor is, ha tagadjuk…

Régen minden nép hagyományai között szerepelt valamilyen beavatási szertartás, amikortól a fiúk a férfiak közé tartoztak. Nem olyan rég még a sorkatonai szolgálat töltötte be ezt a szerepet. Valami hasonlót akartam, de a sorkatonaság alatti megalázó, néha embertelen esetek nélkül.

12798820_983304638425750_9153084722321140949_n

A tábor alatt két szabály volt, amit szigorúan betartattam: az egyik, hogy nincs árulkodás. Ha bajod van valakivel, oldd meg vele. Ne szaladgálj az óvónénihez! Ha valaki rosszat csinál, és megkérdezem, hogy ki volt, akkor a tettes bevallhatja, de más nem. Ha a tettes nem vallja be, akkor sem. Akkor inkább vállalni kell a kollektív büntetést. 🙂 A másik, hogy egyik társunkat se hagyhatjuk magára, nem hagyhatjuk cserben, csapatként kell dolgozni.

Minden nap meleg vacsorát kaptak, de a reggelit és az ebédet minden reggel másnak kellett beszerezni, figyelembe véve, hogy több embernek, több étkezésre elegendő legyen. Hát, nem sikerült, de mindenkinek lett saját tapasztalata, leckéje. 🙂

13592733_1079662608790402_7187471089447102705_n

Minden nap minden étkezéséhez csak a magukkal hozott kést használhatták, hogy kicsit felébredjenek az ösztönök. Minden étkezés minden fogásához. Még a gyümölcsleveshez is. 😀 Aki nem megfelelő kést hozott, az végigkínlódta a hetet, de ismét egy értékes tapasztalattal gazdagodhatott…

Ahogy arra számítottam is, szerdára elfáradtak, és kezdett lehullni a kontroll. Aznap volt két árulkodás, emellett egy “súlyosabb” eset is. Aznap a szobafestést gyakoroltuk (előtte napokon zárcsere, villanyszerelés, stb. volt, persze nem áram alatt lévő hálózattal 😀 ), és épp vacsorához készültünk, a munkát is befejeztük, ezért mondtam, hogy akkor minden szerszámot mossanak el alaposan, hogy tisztán tegyük el.

14022277_1081859965237333_3164882537276764245_n

Én is intéztem a saját dolgomat, és amikor végeztem, mentem ellenőrizni őket. Azt láttam, hogy egy ember tökig festékesen szenved a zuhanyzóban, minden csupa festék, láthatóan fogalma sincs, mit kellene tenni, kilátástalan a helyzet. A többiek a másik szobába nyugodtan beszélgetnek. Persze a festéket a cipőjükkel hordják szét mindenhol. Na akkor megtapasztalták, milyen a haragom, és hirtelen nagyon lelkesen elkezdték a cipőjük talpát lemosni. Vacsora után rendbe tettem a zuhanyzót, ők addig hihetetlenül szorgalmasan takarítottak a teremben. 🙂 A zuhanyzás után épp bújt mindenki a hálózsákba, amikor jött a feladat: 30 perc faállás a mai nap jutalmául. Mindenkinek. 30 perc faállás nagyon nehéz feladat egy felnőttnek is, nemhogy egy 12 évesnek, ezt csak megjegyzem. Mindenkinek remegett keze, lába a fáradtságtól, volt, aki sírt a lelki erőfeszítéstől, de mindenki végigcsinálta! Nagyon büszke voltam rájuk, ezt el is mondtam nekik, és hangsúlyoztam, mekkora dolog volt ez, hogy tudják is. Utána mindenki férfiasan megölelt mindenkit. Fontos volt, hogy a feszültséget feloldva feküdjünk le aludni.

14051829_1080807182009278_4823495683000375270_n

Előtte nap térképolvasási gyakorlat volt az egyik feladat, ahol a kb. másfél órás utat 5 és fél óra alatt sikerült megtenniük. 😀

Volt edzés, önvédelem, késdobálás, lándzsahajítás, és fel sem tudom sorolni, mennyi minden. Az első reggel 6-kor kelt mindenki. A harmadikon már ébreszteni kellett őket, hogy el tudjon indulni a nap. 😀

Az utolsó este tűz mellett beszélgettünk. Gratuláltam mindenkinek, mindenki többször átlépte a saját határait. Kíváncsi voltam a véleményükre is, és örömmel hallottam, hogy ilyen jó táborban még nem voltak. 🙂 Egy dolgot hiányoltak, valami oklevelet, vagy emléklapot azért, hogy az utolsó napi próbát mindenki kiállta. Ezt is örömmel hallottam, mert készültem ilyen meglepetéssel nekik, úgyhogy át is adtam nekik egy kis útravalót. 🙂

14040143_1082563005167029_7792684683276971793_n

Annyi minden történt a táborban, annyi hatás érte őket is és engem is, annyit tanultunk egymástól, hogy meg sem kísérlem leírni.

13939470_1081859915237338_5021576223254698454_n13932842_1081860005237329_9192449550520760015_n

Az egyik szülő írását azért közzé teszem, mert jól mutatja a dolog értékét, nekem meg nagyon jól esett:

“Kedves serdülő fiús ismerőseim!
Egy nagyon klassz élményt osztanék meg veletek. Balázs a múlt héten Férfivá avató táborban járt.
Bátran, jó szívvel ajánljuk minden 12-14 év közti srácnak!!! Cegléd a helyszín, ahol egy csomó férfias dolgot műveltek. Szereltek, lándzsát hajítottak, tüzet raktak, lőttek, erősítettek, edzettek, meditáltak, térképet olvastak és közben csapatszellemet, bajtársiasságot tanultak. No és persze önállóságot! Senkit ne riasszon vissza, hogy nem lehet a gyerekkel kapcsolatot tartani! Kibírják..edződnek. Jó helyen vannak- csapatban és biztonságban!! Rengeteg élmény érte Balázst és csak mesélt mesélt!! Ő biztos ott lesz jövőre is.
A részletekért Erdődi Mihály keressétek”

Mindannyian elégedetten tértünk haza, az anyukák meg elégedetten vehették át gyermeküket, aki elindult a férfivá válás útján. 🙂

Immáron fellelkesülve és még motiváltabban hamarosan jelentkezem a 2017-es tábor kiírásával. 😉