Képes, spirituális úti beszámoló Svájcból – 3.

Ma szabadnap volt, ezért kirándultunk. Ez az ország olyan, mintha csupa jól nevelt napközis lakna itt. Megállnak a STOP táblánál, betartják a sebességhatárokat, megállnak a zebránál, stb. Na az sem titok, hogy mi a motiváció. Hát persze, hogy a büntetés. 😀 Ahol az 1-2-300ezres csekkek csak úgy repkednek, ott nem csoda ez. Viszont, ha így éled a mindennapjaidat, tuti, hogy a szabálykövetés beléd ég, és nem fogsz ugrálni. Nem is hallani nagyon svájci felkelésekről. 😀 Az 1800-as évek közepe óta nem vettek részt semmilyen háborúban, csak fegyvert adtak el és a szállítmányozást intézték. No comment… Ennél csak a szomszédos Liechtenstein az érdekesebb, ahova holnap megyünk látogatóba. Ez egy hercegség 35 000 lakossal, ami Ceglédnek felel meg, a területe sokkal kisebb, mint Budapest, nincs hadserege és rendőrsége, és csak egy fogdája van 22 férőhellyel. Ez még oké. De valamit nagyon tudhat a herceg, ha senki nem vette el tőle ezt a helyet. Vagy értéktelen a terület… Vagy adóparadicsom, és a pénzmosás ügyintézője a herceg úr. Ezt erősíti meg az a tény is, hogy az ország területén több száz gerinctelen állat is őshonos. 😀

A reggelt a Rheinfall vízesésnél kezdtük. Azt mondták, eső lesz, de elintéztem, hogy ne legyen. Vagy, ha mégis, akkor essen, amikor a kocsiban vagyunk, az nem baj. 😀

Ez a vízesés Európa legnagyobb vízesése, 40 millió liter víz csordogál le rajta vagy percenként, vagy óránként, de az biztos. 🙂 Percenként. És nem mellesleg ez is gyönyörű…

A többi kép megtekinthető a Facebook oldalamon. 🙂

Jó lett volna itt ücsörögni egész nap, de volt még látnivaló. Átugrottunk Németországba, mert ott található az Obersee Bodensee nevű tó délnyugati csücske, és a tó mentén akartunk visszakocsikázni St. Gallenbe. A csücsöknél csücsülök. 🙂 Ücsörgés, nézelődés, eszegetés… Ez is szép volt… 😀

Innen esemény nélkül jutottunk vissza a svájci határig, ahol kiszedtek a sorból, biztos nem tudták értelmezni, hogy a magyar rendszámú autó Németországból megy Svájcba. Furfangos keresztkérdéseket tettek fel, miközben az iratokat nézegették, én meg furfangosan úgy tettem, mintha nem érteném mindet. 😀 Priózás után még kinyittatták a csomagtartót, ahol csak két pár cipő és vagy 90 tojás volt, gondolom, ez is gyanús lehetett, mert a csomagtartó padlóját is felnyittatták. A határőr ügyesen kiszúrta a derékszíjamon lógó bicskatartót, így megmutattam neki, milyen fain Polyák bicskát rejt. Végül semmi rosszat nem talált, szúrós tekintettel elengedett. Búcsúzóul megkérdeztem, merre van a budi. 😀

Innentől már végképp eseménytelen volt az út a szállásig, csak unalmas, hófödte hegycsúcsok, hegyek által körülölelt tavak, stb. volt látható. 🙂

Este még a háziakkal trécseltünk egy kicsit, és Andy megmutatta a titkos helyet, ahol ingyen parkolhatok, amíg itt vagyunk. Ha bárki kérdezi, Patrick Bar (umlaut a-val) barátja vagyok, és nála vendégeskedek. 🙂 Egyébként nagyon jófej és segítőkész pár.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: