Képes, spirituális úti beszámoló Svájcból – 4.

Ma Liechtenstein volt soron, mert úgy illik, ha egy grófi sarj (én) itt nyaral a szomszédban, látogassa meg a herceget. 🙂 Ha valakit érdekel, akkor elmondom, hogy az Erdődy család grófi címét Mátyás király adományozta. Bakócz Tamás esztergomi érsek kapta meg Erdődöt (tavaly oda kirándultunk motorral a váramba). Az ő fiai már úgy használták a nevüket, mint Erdődy-Bakócz Akárki, később csak Erdődy Akárki. Egészen addig virágoztak, amíg a dicsőséges szovjet hadsereg fel nem szabadított minket, mert akkor elvesztették az összes birtokukat. Szeretem azt gondolni, hogy én is a grófi család sarja vagyok, csináltattam is családfakutatást, és az 1700-as évek elejéig sikerült visszavezetni az ősöket. Mondjuk, ők mind parasztok voltak, de a reményt nem adom fel, hogy talán balkézről mégis van közünk egymáshoz. 😀 A herceggel ugyan nem találkoztunk, de kinéztem a legmagasabb csúcsot, és oda mentünk fel. Nem találok megfelelő jelzőt a látványra. Talán lenyűgöző. Vagy hihetetlen. Vagy kibbbbaszott gyönyörű. Talán az utolsó. 😀

Na itt el is ment az egész délelőtt a nézelődéssel, ücsörgéssel, levegőzéssel. Nem lehetett betelni a csenddel, a tiszta levegővel, a látvánnyal. Végül mégis felkerekedtünk és elautóztunk Schwyz városába, ahol a svájci bicskákat gyártják. Az ürge, aki elkezdte gyártani az anyjáról nevezte el a céget, mert Victorianak hívták, csak hozzátette a rozsdamentességet jelentő inox jelzőt is. Így lett Victorinox. A cég azóta eléggé kinőtte magát, van mintaboltjuk is, ahol az Isten pénzét is el tudnám költeni, mert a kések a gyengéim. A kardok mellett. Végül 3 kés mellett döntöttem, két bicska, és egy szép kis tőr lett a szerencsés kiválasztott.

Innen már csak hazafelé kellett volna menni, de fogytán volt az üzemanyag, gondoltam, átugrunk Ausztriába tankolni, mert ott olcsóbb. 1,5 helyett 1,1 euró literje, ami nem mindegy egy tanknál. Mentünk, mendegéltünk, de hopp! kigyulladt az üzemanyag-jelző lámpa. Pontosabban elkezdett világítani. Ekkor alkudoztam kicsit a Teremtővel, hogy legyen már elég a benzinkútig lécci. Valahol St. Gallen előtt jó nagy dugó is volt, úgyhogy újabb alkudozás következett, ami eredményeként zavartalan volt az utunk a kútig. Kicsit izgultam azért, hogy ne autópályán kelljen tolni a kocsit, mert az veszélyes. Egyszer csak: tádámmm! Begurultunk a benzinkútra, a tankolás alapján volt még a tankban 1 liter gázolaj. 😀 Minden jó, ha a vége jó. És, ha nem jó, akkor az még nem a vége. 😉

Ezek után már csak kis vezetés, rövid beszámoló a háziaknak, hogy merre jártunk, és annyi.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: