Képes, spirituális úti beszámoló Svájcból – 10.

Reggel nem tudtam az automatából jegyet venni, mert nem fogadott el készpénzt, kártyát meg nem vittem.

Büntit nem volt kedvem kapni, ezért elrendeltem, hogy amelyik kocsiba felszállok, abban ne legyen kalauz. Kicsit túltoltam a cuccot, mert nem csak a kallert, hanem mindenkit eltüntettem a vonatról. 😀

Üres kocsiban utaztam St. Gallenbe. 😀

Kezdek rájönni, hogy egy nagy, két lábon járó gomb vagyok. Vagy ujj, ami a gombot nyomja. 😀 A Thétában is van egy szakzsargon, ennek egyik kifejezése, hogy valami megnyomja a gombot. Ez konkrétan azt jelenti, hogy valaki felidegesített, csak mivel tudatos vagyok, nem vágom pofán, hanem helyette kiásom magamból azt, ami összerezonál a külső hatással, ami miatt felidegesített az adott történés. Ha szerencséje van. 😀 Namármost van egy hölgy a magyarok között (nevezzük Gizinek, remélem, nincs a magyarok között most Gizi), akiben a tanfolyam nagyon bekapcsolt valamit, mert egyfolytában azon nyűglődik, hogy a magyarok külön asztalnál üljenek együtt, és senkit ne engedjünk oda. Gondolom, elég erős történelmi cuccok lehetnek ezek… Meg egyébként megmondóembert játszik, és az ilyesmi mindig bejött nekem. 😉

A délelőtt egyik részében sámándobbal kísért vezetett meditáció volt. Engem nem vitt nagyon magával, mert a dob szintetikus anyagokból készült, és valamivel rezonált, ezért csörgő mellékzöreje volt. Elég tepsi hangja volt amúgy is. Na mindegy, volt két ilyen, plusz az instrukciók, hogy mikre kell figyelni, majd utána 8 fős csoportokba ültünk, hogy elmeséljük az élményeinket. Az én körömbe ült be Gizi is. 😀 Nekem elég kényelmetlen a földön ülni, ha tehetem kerülöm ezt, és most tehettem. A körben mindenki a földön ült, csak én ültem egy széken, ez tudat alatt hozhatott elő komplexusokat, mert metakommunikácóban ez felsőbbrendű pozíció. Minden csoport kapott egy úgynevezett beszélőbotot is, ami azt jelentette, hogy akinél a bot van, az beszélhet csak. Több okból is hasznos ez. Egyrészt segít betartani azt az alapvető tiszteletet, hogy nem pofázok bele a másik sztorijába. Másrészt önuralomra és önfegyelemre nevel, hogy amikor jön az inger, hogy mondanom kell valami nagyon jót, akkor várjam meg, amíg elmúlik. 😀 Harmadrészt a figyelem egy energia. Ha figyelnek rám, akkor energiát kapok. Ha valaki közbeszól, akkor abban a pillanatban lopott abból az energiából, amit nekem szántak…

Szóval leültünk nyolcacskán, az első ember épphogy elmondta az első mondatot, mire Gizi közbeszólt valami szerinte szellemeset. Majd még egyet, meg még egyet. Persze, én, mint a hős rendőr rögtön tudtam mi a dolgom, és udvariasan felhívtam Gizi figyelmét arra, hogy csak az beszélhet, akinél a bot van. 😀 Na erre Gizinek eldurrant az agya, felugrott, kiment, visszajött, leült, és előadott egy újabb monológot arról, hogy elég nagylány már ahhoz, hogy őt bárki is leoltsa. Hát ilyen jó hangulatban kezdődött a beszélgetés. 😀 Közben elemeztem magam egyrészt abból a szempontból, hogy minek kell nekem rendet tenni, másrészt, hogy mi zajlik bennem. Mivel Gizi hisztije teljesen hidegen hagyott, tovább léptem, és figyeltem inkább a többiekre.

Ezeket két okból írom le egyébként. Az egyik, hogy lássátok, hogy mindenkiben zajlanak folyamatok ilyen-olyan kimenetellel, és ha valaki azt mondja, hogy ő már kidolgozott magából mindent, meg ő sosem ideges, stb. akkor attól a tanítótól meneküljetek! A másik, hogy megmutassam a “kulisszatitkokat”, amik bennem zajlanak.

Megváltoztatom a nevem Button Mihályra. Vagy Trigger Mihályra. Vagy Finger Mihályra 😀

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s


%d blogger ezt kedveli: