Archive for the ‘Humor’ Category

Ekkora a tököm

június 17, 2012

Nagyon durva, hogy hogy megnőtt 🙂

Reklámok

Szombat – Kecskemét-Cegléd InterCity

március 10, 2012

Ma reggel 6-kor keltem, és megfürödtem, tulajdonképpen csak azért, hogy ne kelljen szégyenkeznem az esetleges hullaszállítók előtt 🙂 Utána 7-kor találkoztam Petivel az Alcatrazban. Összekészülődtünk, és mentünk az állomásra, ahol felültünk az IC-re, ami Kecskemétre vitt. DE! Nem retour jeget vettünk 🙂 A kecskeméti vasútállomástól futottunk az Alcatrazig, ami a google maps szerint 32 kilométer. Elég alaposan rákészültünk, vittünk enni-innivalót is. Enni Giant Bar zabszeletet, inni meg saját készítésű izotóniás italt himalája sóval. Három frissítés volt nagyjából óránként. Az utolsó 8-10 km már nagyon szenvedős volt, az már tényleg fejben dőlt el. A testem minden lépésnél azt mondta, hogy álljak meg, én meg azt, hogy nem 🙂 Az utolsó 10 kilométeren elég messze magam mögött hagytam a komfortzónámat 🙂 Ha valaki megkérdezte volna, hogy jól vagyok-e, feltehetően ezt mondtam volna 🙂 :

 

Hétvége – t

február 13, 2012

Mert a t sok mindent jelent. A múlt idő jele, a tárgy ragja, meg a hét vége. Érted ugye? 😀 Na jó ez elég pihent volt 🙂

A hétvégét a sötét oldal szolgálatában töltöttem a sötét énemmel 🙂 Most rendeztük meg ugyanis szombaton az edzőteremben a Sagakus farsangi bulit. Sikerült olyan hétvégére szervezni, ahol sokaknak sok dolga volt, így nem lett telt ház, de aki ott volt, jól érezte magát, ez tuti 🙂 Mondjuk farsangot a farsangi időszakban kell tartani, a karácsonyt sem nyáron tartjuk, bár lehet, hogy nyugisabb lenne 🙂  Majd ha megkapom a Sagaku hivatásos fotósától (ma este), teszek fel képeket, kiderül ki, minek öltözött be. Én Darth Maul lettem, aki a Star Wars egyik Sith lovagja. Elfogultság nélkül mondhatom, hogy jól sikerült a jelmez, amit nagyobb részben a feleségemnek köszönhetek, ugyanis a ruha részét ő találta ki/varrta meg az eredeti fotók alapján. A smink meg az én művem. Egy órán keresztül sminkeltem, meg ragasztottam a fejemre a szarvakat. Jól éreztem magam ebben a bőrben 🙂 Még az is lehet, hogy mindig így fogok járni, csak a napi egy óra smink riszt el egy kicsit 🙂 Itt egy kép addig is, amíg a többi megérkezik:

Miután kiélveztük pl. Peti balerina látványát 🙂 elkezdtük a karaoke partyt, egyre több embernek jön meg a bátorsága énekelni, de ez így van rendjén 🙂 Hajnalig el is voltunk, mire hazaértem, nem nagyon voltam olyan állapotban, hogy lemossam a sminkemet. Reggel kicsit furcsa volt tükörbe nézni, ahonnan Darth Maul nézett vissza. Jó anyag volt 😀

Kicsit helyrehoztam magam, elmentem a terembe takarítani, hogy az esti edzésekre minden oké legyen, aztán kezdődött az egész elölről, mert egy másik farsangra is hivatalosak voltunk, úgyhogy újra sminkelés, újra Miszterhájddá válás 🙂 Ha már így alakult, a karate edzést is így tartottam, meg kicsit bunyózni is beálltam 🙂 Egy dologra rájöttem: ebben a ruhában nem lehet megcsinálni a hanyatt fekvésből felállást, mert akadályoz 🙂

Még a tegnapi nap egyik érdekes momentuma volt, hogy a teremből hazavittem a kocsit, hogy ihassak, és gyalog mentem vissza kisminkelve 🙂 Az utcán az autósok dudáltak, integettek, kisebb fennakadás történt 🙂

Na szóval így telt ez a szürke hétvége 🙂

Szombat – A mágikus zöld tárgy

január 28, 2012

Tegnap este szerencsésen megérkeztünk Dobogókőre, ahol egy laza pihenős hétvégét töltünk a család egyik felével, míg a másik fele otthon pihen 🙂

Ma reggeli után ejtőztünk egyet, majd elmentünk sétálni. Na a sétáláshoz kicsit túlöltöztem, mert a végére ilyen lett a pólóm: 🙂

A történet úgy kezdődött, hogy még régebben kinéztem egy szép dolgot, amit, mint utólag megtudtam, fénykapunak hívnak és egy táltos iskola készíttette.

És a kaputól egy ösvény vezetett lefelé, azt szerettem volna megnézni, hogy hová. El is indultunk a havas hegyoldalon lefelé, és nem sokára megérkeztünk egy szép emlékhelyhez.

Itt kicsit elidőztünk, de mivel az ösvény vezetett tovább, mi is továbbmentünk, amit nem is bántunk meg, mert nagyon szép volt a téli hegy.

Sétáltunk, sétáltunk, egy kis dombra nem csücsültünk le, de amikor épp indulni akartunk visszafelé, észre vettük, hogy a fák között látni lehet egy hasonló zöld valamit, mint fönt a fénykapu. És akkor rájöttem. Hogy az előző emlékhely csak a lusták csalija, akik csak addig mennek. Az igazi mágikus helyhez tovább kell menni, így mi is újult erővel és lelkesedéssel folytattuk utunkat. Kb. 5 perc ereszkedés után megláttuk a mágikus zöld tárgyat:

🙂

 

A pillantás után jött a gondolat, hogy most ugyanezt az utat felfelé is meg kell tenni, ami nem volt annyira vicces, mert elég nagy izomláz van a popsimban 🙂 Viszont könnyebb volt, mint gondoltam. Lefelé 15, felfelé 25 perc volt, úgyhogy nem volt vészes. A végén egy kis pihenés a szép faragott padon, majd két jó cselekedet egy forralt bor és egy ebéd után jól esett a pihenés 🙂

Szerda – Még egy vörös

december 7, 2011

Ma önszorgalomból megcsináltam kb. 200 négyüteműt, de nem is ez a lényeg.

A mai gyerekedzésen egyszer csak kopognak. Hát nem megint egy Mikulás? 🙂 Nem tanulnak. Már a haverja pedig pórul járt 🙂

Erre látom, hogy nem vette le a cipőjét, mikor belépett a dojoba. Na, mondom akkor ez 50 fekvő, de aztán mégsem mert mégis csak ajándékot hozott 🙂 Úgyhogy a gyerekek éneklés helyett bemutatták a morote tsuki-t, majd megkapták a csomagokat 🙂 Megszeppenve éppen nem voltak… Búcsúénekként meg csináltunk 10 gedan barai-t kiai-jal 🙂

Szombat – Lagzi Úr

november 6, 2011

Most volt a Pacidoki Alapítvány számára rendezett jótékonysági koncert, ahol Fésűs Feriék, majd Lagzi Lajcsi lépett fel. Támogatásként összeszedtem pár jó kiállású gyereket az áldozataim közül (nem volt túl nehéz 🙂 ) és elvállaltuk, hogy jegyszedők és biztonsági őrök leszünk. A koncert természetesen esemény nélkül lezajlott, és kellemes meglepetésemre Lajcsi is benne volt abban a remek ötletemben, hogy csináljunk közös fotót, ahol mindenki küzdőállásban áll 🙂

Tankcsapda és Harmónia

szeptember 18, 2011


Hol is kezdjem… Péntek este Abonyban tartottam mediball edzést, ahonnan sietni kellett haza, mert a főtéren Tankcsapda koncert volt. Pár rafinált áldozatom kitalálta, hogy menjünk mindannyian Alcatrazos pólóban, amire mindenki rögtön rá is bólintott 🙂 Ennek megfelelően a kocsmai melegítés is így zajlott. Már az elég feltűnő volt, hogy pár kopasz, 100 kilós ember gyülekezik egyforma pólóban, a rendőrök feltűnés nélkül oda is álltak mellénk 😀 Nem húzom hosszúra a történetet, bementünk előre pogózni, végig is nyomtuk a koncertet, a pólómból csavartam a vizet a végén, váltó pólót meg nem vittem ugye… Volt olyan, hogy a nagy pogózás közben volt vagy 4 négyzetméter helyem léggitározni is, ami egy pogózó tömegben elég jó teljesítmény 🙂 Azért van még keresnivalója az öregnek ott 🙂 Utána hajnali 4-ig csapatot építettünk, ez is jól sikerült 🙂

Másnap értelemszerűen nem edzettem 🙂 Próbálkoztam lovaglással, de nem voltunk egy hullámhosszon a lóval, így kb. 5 perc után abbahagytam.

Ma pedig megtartottuk a szolnoki Harmónia Háza Sport-, Életmód- és Harcművészeti Központ hivatalos megnyitóját. Jó sokan eljöttek, akiknek ezúton is nagyon szépen köszönöm. Szerintem jól sikerült. Van egy kicsit több, mint 100 négyzetméteres tatamis terem, egy kicsit több, mint 200 négyzetméteres sportpadlós terem ringgel, és egy majdnem 300 négyzetméteres terem sportpadló borítással. Meg egy pici terem személyi edzéshez. Plusz öltözők, zuhanyzók, WC-k, raktár, iroda… 10 hónap munkája van benne, gyakorlatilag a semmiből épült fel.

Pár képet beteszek ide, de egy csomót feltöltöttem a Facebookra, ott megnézhetitek.

A megnyitó keretein belül volt egy 1000 Swing/Snatch kihívás, ahol az alábbi eredmények születtek (ha valakinek nem jól írom a nevét szóljon, mert az oklevél miatt is fontos, meg a Gery akkor nem tud olvashatóan írni 🙂 ):

  • Fésűs Ádám 1000 swing 16 kg
  • Vörös Viktor 1000 swing 16 kg
  • Détári Tünde 1000 swing 8 kg
  • Pomázi Mária 1000 swing 12 kg
  • Kis Sándor 1000 snatch 16 kg (az első 620 pihenő nélkül 🙂 )
  • Bakos Gabriella 1000 snatch 8 kg
  • Skultéti Ádám 1000 swing 16 kg
  • Soós Sándor 1000 swing 16 kg
  • Stefkó Péter 1000 swing 16 kg
  • Mihályi Mónika 1000 swing 12 kg
  • Dani Ferenc 1000 swing 20 kg
  • Molnár Dávid 1000 swing 24 kg
  • Hegedűs Réka 1000 swing 12 kg
  • Nagy Péter 1000 swing 32 kg
  • Kun Attila 1000 swing 20 kg
  • Fehér Csongor 1000 swing 12 kg
  • Farkas Gréta 1000 swing 12 kg
  • Magda István 1000 snatch 16 kg
  • Balázs László 1000 snatch 16 kg

Gratulálok minden résztvevőnek!

Megint 24 óra

szeptember 11, 2011

Most hétvégén rendezték meg megint az évi szokásos 24 órás küzdést. És ismét ott voltam. Az idén semmi extra cél nem volt, úgy mentem oda, hogy annyit küzdök, amennyi jól esik, inkább gyakorolni szeretnék. Délelőtt küzdöttem kb. 30-at, utána délután csak ettem, meg voltak betéve 4 óránként edzések, azon vettem részt az egyiken, inkább hajnalra tartogattam magam, amikor már senkinek nem nagyon van kedve bunyózni, hogy biztosan sikerüljön az, hogy 24 órán keresztül mindig legyen valaki, aki küzd. Ja, meg volt egy kettlebell bemutató, azt is megnéztem 🙂 Egy RKC kolléganő tartotta, valószínűleg idén vizsgázott, mert nem ismertem. 🙂 Úgy érzem, hogy a gyakorlások nagyon jól sikerültek, sokszor összejött, amit szerettem volna, és most már egyértelműen látszik a különbség a “régi” és az “új” mozgáslogika hatékonysága között. Olyan érzés volt mással küzdeni, akik más szervezetből jöttek, mintha esélye sem lenne megütni, ha nem engedem. És nem azért, mert ekkora király vagyok, hanem mert más a mozgás logikája. Tehát úgy érzem, hogy jó úton járok… A 24óra mérlege:

  • kb. 80 ellenfél
  • 6 liter víz
  • 20 kifli
  • 250 g kenőmájas
  • 1 doboz mackósajt
  • 250 g liba tepertőkrém
  • 2 jégkrém
  • 3 Balaton szelet
  • 3 Bounty 😀

…én életem kezemben tartom…

szeptember 5, 2011

…mint a kardom, mint a kardom. 🙂

Mediball oktatói tábor

augusztus 2, 2011

Na a múlt héten nemhogy net, de még térerő közelében sem nagyon voltam. Most volt a MediBall oktatói tábor Kőkapun, ahol a csend kezdődik 🙂 Ott tényleg nincs semmi. Se térerő, se net, se tévé, semmi. Minden nap 3 edzés volt, az, hogy éppen mennyi ideig tart egy edzés, az attól függött, hogy a Mester mennyi információt szeretett volna átadni és mennyire melegedett bele a témába 🙂 Volt, hogy laza 5 órás edzést tartott. 🙂 Viszont a jó az, hogy attól függetlenül, hogy mennyire fáradtak voltunk, nem voltak unalmasak az edzések, tudtunk figyelni, gyakorolni. És még érdekes is volt 🙂 Előfordult hogy este 10-kor jutottunk oda, hogy leüljünk vacsorázni, utána meg persze sort kerítettünk egy kis kötetlenebb beszélgetésre is, így nem nagyon töltöttük alvással az időt 🙂 Néha mocorogtunk is kicsit, mert vittünk golyót de nem vittük túlzásba. Volt a táborban, aki a Kyokushin volt aki a Kung-fu, a I Chuan és volt aki a Tae-Kwon-Do képviselője volt így előfordult hogy összröffentünk egy kis játékos bunyóra, ami jó és tanulságos volt.

A tábor végén lehetett letenni az oktatói vizsgát, amire nagyon sokan jelentkeztek, de többeknek újra kellett gondolniuk mert a Mester úgy gondolta… Volt, aki gyakorlatilag itt fogott először ütőt a kezébe és azért az tényleg kevés. Mintha odamennél az RKC-ra, hogy na akkor levizsgázok. Az viszont jól esett, hogy volt 3 ember, akikből kettő a Tomi meg én, akiket mindig pozitív példaként emlegettek a hozzáállásuk miatt.

És egyszer csak elérkezett a vizsga ideje. Ez több meglepetést is tartogatott amit nem gondoltam volna előre.

Kezdtük délelőtt fél 11 körül egy egy órás írásbeli vizsgával ahol a különböző kérdésekre kifejtős válaszokat kellett adni. Majdnem kevés lett az egy óra 5 oldalt írtam. Ez volt az első amit nem gondoltam 🙂 Utána jött a gyakorlati vizsga, ami egy harcművészeti vizsga mintájára volt felépítve de ezt csak utólag vettem észre, kihon, kata, kumite 🙂 Kb. 12-en vizsgáztunk alapszintű oktatónak. Először közösen az alaptechnikákat kellett bemutatni az utasításoknak megfelelően (kihon).

Utána zenére kellett egyéni mozgást végezni (kata). Három különböző ritmusú zenét kapott mindenki, ehhez szinkronizáltan kellett a technikákat alkalmazni. Mindenki egyedül hajtotta végre. Sosem gondoltam hogy én valaha is kiállok közönség elé zenére mozogni 🙂 Ugyanis majdnem 2 méteres magassággal, és 100 kilóval nem annyira könnyű szépen mozogni, nem is nagyon szokott sikerülni 🙂 Itt viszont volt egyfajta speciális hangulat, ami miatt másképp hatottak a mozgások. Ha a gyereked elmond egy verset az nem feltétlenül megható, de ha ugyanezt egy előadáson, a színpadon mondja el, akkor ott bőgsz. Volt, aki az én mozgásomat látva elsírta magát (ezen alapvetően nem csodálkoztam volna), de azért mert annyira szép volt 🙂 Na ezt viszont nem gondoltam  🙂

Ez nem a siratós mozgás, hanem az előtte lévő 🙂

Már éppen azt hittem, hogy vége a  vizsgának, mikor kiderült hogy még hátra vannak a páros gyakorlatok. Ezt tudtam csak elfelejtettem a nagy Flow-ban 🙂 Először a technikákat kellett bemutatni (kumite) majd váltott ellenfeles szabad küzdelem következett, arra már nem emlékszem hány ellenféllel. Folyamatosan mentek az adogatások, miközben az ellenfelek a Mester vezényszavára váltották egymást.

Amit azért minden laikusnak tudni kell a mediballról az egyrészt az, hogy nem baj ha leesik a labda mert az csak az azonnali visszacsatolás hogy ott nem volt tökéletes az ív ott kell javítani. Persze jobb érzés ha nem esik le 🙂 A másik amiről Péter is írt hogy a jó mozgáshoz meg kell lenni a fizikai a mentális és az érzelmi működés összhangjának az adott pillanatban ezért lehet hatással a nézőkre. És ha ez a három egyben van, megjelenik automatikusan a negyedik is a spirituális.

És sokan gondolhatják hogy ez nem egy férfias mozgás. A mostani gyúrós felfogásban ez igaz is lenne, de egyrészt mindig kell az egyensúly a gyenge és az erős oldal között mert ha mindig erős és kemény vagy egyszer majd eltörsz. Tudod: “Légy víz Barátom!” Másrészt a régi szamurájoknak nagyon sok képességről kellett számot adniuk, ezek közül az utolsó az volt hogy meg kellett tanulniuk egy női táncot. Meglepő? A mostani ismereteim szerint már nem. Harmadszor el sem tudom mondani hogy mennyit fejlődtem a MediBall által a harcművészetben, ami mondjuk a Mester érdeme mert más országokban nincsenek ilyen mélységei ennek a mozgásnak.

Na szóval délután 4-re!!! végeztünk a vizsgával, majd megnéztük az emelt szintű vizsgát is. Utána kis szünet majd értékelés, zárás, fotó, stb, és 11-re hipp-hopp végeztünk a vacsorával is 🙂 A tábor végére MediBall oktató lettem, és a már említett triót állították például hogy ez a szint 🙂