Képes, spirituális úti beszámoló Svájcból – 2.

május 14, 2017

Ja, tegnap este érkezéskor St. Gallen egy szivárvánnyal fogadott minket, ami elég stílusos volt, köszönjük. 🙂

Ma Vianna nyílt napja, vagy motivációs napja volt. Jó volt, bár sok újdonság nem történt. Már ismerősként köszöntünk egymásnak több külföldivel is, emlékeztek rám Athénból. Nem is értem, pedig mindig beleolvadok a szürke tömegbe…

Az ebédszünetben kimentünk sétálni és nézelődni, volt valami búcsú 😀 . A sajtos bódénál tudtam volna csipegetni, de sajnos másfél hete speckó diétán vagyok…

Ja akartam mondani, hogy a MFHH képeket (Messze Földön Híresen Homályos) mellőznötök kell, mert már másik telefonom van, és ez jó képeket készít. Én meg művész vagyok.

Például itt egy kép St. Gallen egyik szobráról, amihez hasonlót mondjuk Attiláék tanyáján is láthatunk.

Reggel a Zuniverzum küldött egy idegenvezetőt, aki volt olyan rendes, és gyakorlatilag a szállástól a helyszínig elkísért, beleértve a vonatozást is. Egyébként az első, ami itt feltűnt, hogy kedvesek az emberek. Köszönnek pl. akkor is, ha nem ismernek. A másik, hogy az épületek vékonyabbak. Nem olyan laposan elterülőek, mint nálunk, nyilván azért, mert a hegyvidéken inkább felfelé terjeszkednek.

A parkolás finoman szólva is furi. Három színt használnak a parkolóhelyek felfestéséhez. A sárgára rá sem szabad nézni, mert vagy az ott dolgozók, vagy az ott lakók autójának van. A fehér okés, de fizetős, fél óra 450 Ft, és nem is várakozhatsz tovább, ez a max. A kéken egy órát állhatsz ingyen, utána vagy fizetős, vagy bünti. A bünti az úgy 150ezer Ft, ezért praktikus komolyan venni. Persze én ezt nem tudtam, és egy kéken hagytam egész napra a kocsimat, este a szállás tulaja mondta el, de érdekes módon nem büntettek meg, pedig a mellettem parkoló románt meg de. Habár azt hiszem, a kocsimnak meg betöltöttem, hogy legyen láthatatlan mindenki számára, aki rossz szándékkal közeledik felé, és hát a parkolóőr az ilyen. Mondta is Andy (a háziúr), hogy láki gáj vagyok.

Az árakról annyit, hogy 300 Ft egy tojás, 1500 egy sör, 3000 egy jobb fajta kenyér. Egy kiló. Persze nem forintban, mert itt nem forintot használnak. 😀 A Big Mac meg Big Mac, csak ők úgy mondják: der Big Mac. 😀

Délután megismerkedtünk a szállásunk tulajdonosaival is, Andy és Jasmine, egy szimpatikus fiatal pár. Mivel minden nyelven (is) kiválóan beszélek (ez alól csak a német a kivétel), ételkészítés közben beszélgettünk, majd lepihentünk.

Reklámok

Képes, spirituális úti beszámoló Svájcból – 1.

május 14, 2017

Semmi olyat nem fogok írogatni, hogy hű, micsoda energiák voltak! 😀 Ez elég kommersz lenne, én meg sosem voltam az a fajta, aki a nyájjal halad… A Viannával közös pózolásokat és a hasonló mondatokat meghagyom a nyájnak…

Szóval a tavalyi athéni kiruccanás után most épp Svájc a soron következő állomás, vagy ahogy a múlt századbeli sznob mondja: Svejc. 🙂 A Teremtés és bőség, valamint a Szivárványgyerek tanfolyamokra megyek, plusz előtte megnézzük a motivációs napot.

Sima reggel 8-as indulás volt, kényelmes tempó, Fnsz az útra, stb… Így az is természetes volt, hogy semmi probléma nem akadt. 🙂 Még Athénban betöltöttem magamnak, hogy mindig, mindenkivel meg tudom magam értetni mindenhol, ezért nem csodálkoztam azon sem, hogy akárhol álltunk meg, ott volt valaki, aki magyarul beszélt. Mármint pl a benzinkutas. Salzburgban összefutottunk Szilvivel és Lacival egy kávéra, majd együtt mentünk tovább a hosszabb, viszont szebb úton. A kávézás legnagyobb poénja az volt, amikor Szilvi épp mesélte, hogy hogy verték át őt és a tesóját, amikor behozták a Thetát, erre, mint egy film felirata, elhaladt az ablak előtt egy kamion Baleks felirattal. 😀 A további út tényleg szép volt, erre még a költő is azt mondaná, hogy kibaszott szép. 😀

Közel 13 óra utazást követően érkeztünk meg a szállásra, de érdekes módon nem volt különösebben fárasztó. A szállás egy gyönyörűen berendezett, tiszta lakás, ahol a tulajdonosok is ott laknak, csak az egyik szobát kiadják. Látszik, hogy a Feng Shui szerint van berendezve. 🙂 Felcuccoltuk a táskák nagyját, és sajnos szembesültünk azzal, hogy a hűtőben alig van hely, mert a háziak csak egy polcot szabadítottak fel, mi meg hozunk vagy 150 tojást, 6 fej salátát, 3 kiló répát, pár brokkolit és karfiolt, stb… Mert mondták, hogy itt nagyon drága a kaja. Túl nagy forróság nem volt, úgyhogy a kocsiban maradt a nyersanyag. A tulajok kiruccantak valahova, a találka ezért váratott magára, de a kulcsot ott hagyták.

Ismét lovas poszt

október 29, 2016

Ma délelőtt végre ismét kijutottam Békéshez. Az elmúlt időszakban nem volt rá időm, ez azt jelenti, hogy az elmúlt kb. 2 hónapban alig dolgoztam vele. Érdekelt, hogy veszi az akadályokat…

Aki látta az egy évvel ezelőtti Békést, szerintem nem is hiszi el, hogy ez ugyanaz a ló. Barátságos, békés (ééérted! 🙂 ), kezelhető, szófogadó.

Először futószáron dolgoztunk, nem a fizikai terhelés volt a lényeg, hanem, hogy az agytekervényeket átdolgoztassuk. 🙂 Kicsit mattult, de azért csinálja. 🙂

Ja, azt azért hozzáteszem, hogy kint a legelőn voltunk, a ménes mellett közvetlenül. Lovardában könnyű. 🙂

A követést is megnéztük:

És mivel tudjuk, hogy a száronléthez nincs szükség szárra, ezt is teszteltük:

És a jól nevelt ló másnak is szót fogad ugyebár, még akkor is, ha nem mázsa feletti a testsúlya 😀

Képes, spirituális úti beszámoló Görögországból – 11.

október 9, 2016

Na “elrepült” ez a majdnem 2 hét. Oké, nem igaz, nem repült el, elég hosszú volt. Holnap már csak készülődök és utazok, mert ahogy megmondtam, természetesen indul a gépem… Csak mondom. 🙂

Ma nem teszek fel kisfilmeket, mert azt a kritikát kaptam, hogy az nem olyan élvezetes, mint amikor leírom a sztorikat.

Összeállt a kép. Ma döbbentem rá, hogy egy olyan hotelben laktam, ahol egy órára is adnak ki szobát, ha érted mire gondolok. 😀 És nem véletlen a szobámban az ágy, a tükör, az UV lámpa. Ilyen hosszú ideig nem volt még vendégük szerintem, és lehet, hogy nem is az oroszok voltak a hibásak, nem ők “zajongtak”, hanem mindig más. 😀

Ma lett vége a Dig Deeper tanfolyamnak, ez volt a sorban a harmadik tanári képzés.

14610736_1123937011029628_1577852508_n

Ez tulajdonképpen egy képrejtvény, hogy mi van a képen. 😀 A tanári dolgok mellett azt érzem, hogy ezzel az intenzív képzéssel most még kurvajobb konzulens IS lettem. 😀 Bárkinek kiások bármit. 😉 Nem akarom elkiabálni, de egész simán ment ez az időszak. Volt pár dolog, amire dolgozni kellett, ezek plusz hozadékai Athénnak, de így jó minden. Fel lehet háborodni, hogy milyen beképzelt vagyok, de akkor is ezt érzem. Nem fogok szerénykedni csak azért, mert majd mások mit szólnak. Ha ez most felidegesített, gyere el és kiásom neked. 😀

Érdekes volt ennyi ideig egyedül élni egy idegen országban. Megtapasztalni az embereket, a kultúrát, a hétköznapjaikat. Megtanultam, hogy mennyivel egyszerűbb otthonról becsekkolni a gépre, mint a reptéren. Megtanultam, hogy ki kell pakolni mindent a zsebemből az átvilágításnál, különben még a cipőmet is levetetik. Megtanultam, hogy akárhova megyek, valahogy úgyis elboldogulok. Megtanultam, hogy tudok nagyjából kommunikálni angolul. Megtanultam, hogy bármit elérhetek, megteremthetek, amit szeretnék. Na jó, ezt eddig is tudtam. 🙂 És még egy csomó mindent.

Görögország, pontosabban Athén, pontosabban Athénnak az a része, amit láttam egy csendes, nyugodt helynek tűnik. Pláne a méretéhez képest. A forgalom nagy, de az emberek nyugodtak, a dudát a kommunikáció eszközeként, és nem az agresszió levezetéseként használják. Sokkal emberközelibb minden, a turistákkal barátságosan bánnak, a boltokban, büfékben, éttermekben általában értenek angolul annyit, amennyit muszáj. A motorosokat imádom, jó nézni, ahogy közlekednek. Olyanok, mint amikor a birodalmi lépegetők között cikáznak a kis vadászgépek. Ha itt élnék, motorral járnék én is. Amikor nem esik az eső. 🙂

A boltok valahogy érdekesen vannak áruval ellátva, egyrészt van minden, másrészt nincs. Gondolom, a meleg az oka, de tejterméket hűtőben nem árulnak, csak dobozos verzióban. Illetve csak a nagyobb helyeken. Kiülős, beülős cukrászda nem nagyon van, de kajálda annál több. És a legtöbb ételük finom is. A giroszukat össze se lehet hasonlítani az otthonival, annyira finom.

A utcák koszosak, de nem szemetesek. Sok kuka van kirakva, és általában az itteniek oda dobják, amit kell. De azok a helyek, ahol vendégek vannak (boltok, üzletek, fodrász, stb.) tiszták. És az emberek is. A meleg ellenére nem volt büdös például a metrón. Légkondi is volt rajta, de attól még gondolom, izzadnak az itteniek is.

Összességében egy korrekt, élhető, barátságos város benyomását keltette bennem, de attól még ez balkán… 🙂

Képes, spirituális úti beszámoló Görögországból – 10.

október 8, 2016

Ma kezdődött a Dig Deeper tanári tanfolyam, ez csak 2 napos, de nem bánom már, mert elég fáradt vagyok… Aztán még egy éjszaka, és repülök haza. Többen aggódnak, hogy törlik a járatokat a sztrájk miatt, jelenleg teljesen leállt a légiközlekedés itt, de én tök nyugodt vagyok, mert úgy érzem, az én repülőm menni fog… Mellesleg, ha aggódok, és panaszkodok, akkor se lesz jobb… Úgyhogy inkább várom a felszállást, az internetes becsekkolás már megtörtént.

Még terveztem, hogy megnézem a tengerpartot, de ma inkább a henyélést választottam, talán holnap. Vagy nem. De az biztos.

Mai videócsemegék:

 

 

 

Képes, spirituális úti beszámoló Görögországból – 9.

október 7, 2016

Tegnap este, mire a kikötőből hazaértem, a takarítónéni összepakolt. Ha valaki ilyet csinál, sosem találok meg semmit. 🙂 Bepakolta szekrénybe a cuccaimat, összerendezgette a kaját az asztalon, és kidobta a kávéspoharamat…

Meg kell hagyni, hogy ez a füldugó jó találmány. 🙂 Reggel találkoztam megint azzal a lakótársammal, akivel a múltkor is, valami kis bogár, de nem csótány. Itt lakik valahol. Játékosan megkergettem egy másfél literes ásványvizes flakonnal, amit nagyon élvezett, az ugrabugrálásából ítélve, de aztán bújócskázni kezdett az asztal lábánál, ehhez meg már nem volt kedvem.

A szoba extra tartozékai között található egy légkondi, amit szerintem a Recepciosz szerelt fel szakszerűen:

14593434_1121455004611162_1234502727_n

Az éjszakai bulijaim elengedhetetlen kelléke az UV lámpa:

14619903_1121455011277828_1089923704_n

Alatta található valami, ami talán a szobaszervíz hívója lehet 😀 :

14625437_1121454977944498_244364145_n

És itt látható a lilliputi zuhanytálca, nagyjából fejmagasságban pedig az ismeretlen funkciójú kapcsoló:

14625269_1121454991277830_855653110_n

Ma befejeződött a haladó tanári tanfolyam, holnap kezdődik a Dig deeper tanári, és nem csavarogtam délután sem, hanem pihentem kicsit végre. 🙂

Képes, spirituális úti beszámoló Görögországból – 8.

október 6, 2016

Az oroszok megfáztak. 🙂 Amikor este hazaértem, mást se lehetett hallani a szobájuk felől, csak köhögést, harákolást, turházást, orrfújást. Remélem, ez nem az előjáték, és csend lesz ma. Ja, de mindegy is, mert van füldugóm! 😀

A mai képzés legfontosabb infója az volt, hogy szombat reggelre kelleni fog nekem esernyő, úgyhogy azt valahonnan szereznem kell holnap. 🙂

A képzés után átmetróztam Pireuszba. Ez a Földközi-tenger legforgalmasabb kikötője. Ennyi az az infó, amit tudni kell róla. Egyébként egy augusztusi hónapban 3-400 000 ember utazik át rajta. Nagyon izgalmas a hatalmas hajókat látni a magamfajta szárazföldi patkánynak, szinte lenyűgöző. A beszámolót a kikötőről kisfilmekben kapjátok:

Képes, spirituális úti beszámoló Görögországból – 7.

október 5, 2016

Az oroszok feladták. Keményen kezdtek, de én kitartóbb vagyok. 🙂 Vékonyak a falak. Hallom a beszélgetését, a pakolászását, a nemi életét, a nézését, meg a járását. Viszont kihagyták a kisfiúk a számításból, hogy én minden reggel ébresztőre kelek, amit szép nyugis tempóban közelítek meg, nehogy visszaaludjak, mosdok, készülődök. Már közel sincsenek akkora hanggal. 🙂

Ráadásul tegnap este hajnali fél kettőig borotválkoztam. Olyan meleg van, hogy már viszketett a szakállam, a hajam is elég hosszú volt, de a borbélyhoz nem akartam beülni, pedig kitaláltam, hogy az lesz a szakkifejezés, hogy “full zéró”, ha el kell magyarázni, mit akarok. 😀 A lényeg, hogy két juróért vettem 6 db eldobható borotvát. Az arcom nagy ugyan de egy borotva elég volt hozzá, viszont a fejemre elment másik három. 🙂 Annyira telement mindig hajjal, hogy egy idő után cserélni kellett. Pedig lelkesen mostam, és ütögettem a csap széléhez, de hiába. Hajnalban. 😉 Emellett a tükör és a fölötte lévő lámpa a vállam magasságában van, ami miatt speciális pózt kellett felvenni, hogy a lámpa mind a 20 wattja a fejemet érje. 🙂 Néha úgy érzem magam, mint Gulliver. 🙂 Majd a tusolóról is készítek fényképet, a csaptelep és a zuhanyrózsa kb. térdmagasságban van. Van egy madzaggal ellátott kapcsoló is a zuhanyzóban!!! a falon, de azt még nem mertem kipróbálni. 😀 Lehet, hogy katapult…

Ma reggel vettem egy 5 napos metróbérletet, az kitart már vasárnapig. Mivel eléggé kialvatlan vagyok, ma nem mentem sehova, korán lefekszem aludni. Elvileg. Aztán majd kiderül.

 

Van még tikit tu dö szkúúúúl..

Reggel mentem regisztrálni, mert ma kezdődött a haladó tanári képzés, leültem ott, ahol eddig voltunk, de még nem volt ott senki. Gondoltam, a görögök ráérősek… Eltelt így vagy negyed óra, mire szólt valaki, hogy a képzés egy emelettel feljebb költözött. De hülye vagyok! Logikus, hiszen ez egy magasabb szintű képzés már. 😀

Az iskolában semmi rendkívüli nem történt, ebédre megettem három giroszt. Azért hármat, mert a múltkor kettőt ettem, és nem akartam, hogy egyoldalúvá és unalmassá váljon a táplálkozásom. 🙂

Suli után indultam haza, csúnyán beborult, ezért elintéztem, hogy addig ne essen, amíg haza nem érek, ez így is lett. 🙂

Félig elgondolkodva, félig álomban baktattam a metróban, amikor véletlenül felpaszíroztam egy görögöt a falra. 🙂 Csak baktattam békésen, és gondolom, lassan húztam a fal felé, mert szegény srác nem jól számolta ki se a lépéshosszamat, se a fal és a vállam közti távolságot, és a 110 kiló hús odanyomta. 😀 Mondtam neki, hogy hopszi, hopszi, ami egy görög kifejezés arra, ha valami váratlan történik. 😀 Olyan, mint nálunk az “Ott bassza meg a kurva anyja”, ami a munka befejezését jelzi. 😀 Persze nem lett baja, szépen lemaradt, és tisztes távolságból követett, ezek szerint mégsem volt olyan sürgős. Meg attól, hogy odarohan a peronhoz, még nem lesz ott a metró. 😀 😀 Ez mekkora bölcsesség! Gondold csak át! 😀 A vonatra akkor kell felszállni, amikor odaér az állomásra. Se előbb, se később. 😀

Képes, spirituális úti beszámoló Görögországból – 6.

október 4, 2016

Pár dolgot mindig elfelejtek. Például, hogy az öregek kint ülnek a parkban, és dominóznak, ami azt az élményt juttatja eszembe, amikor gyerekkoromban otthon ugyanezt láttam, csak ott sakkoztak.

Éééés! Vettem füldugót! Bementem egy Farmakejo-ba, de nem tudtam, hogy van angolul a füldugó, görögül meg pláne nem. Earplugs, ha akarod tudni, de a plug-ot nem raktam össze, azt csak a plug-and-play fordulattal ismerem. 😀 Szóval úgy voltam vele, hogy legfeljebb játszunk egy kis activity-t. Kérdezem az eladót, hogy beszél-e angolul. Igen. (Bassza meg. Így nem foghatom rá, hogy ő a hülye.) Mondom kellene valami, amit bedughatok a fülembe. 😀 Tisztítás céljából? Nem, hanem, hogy csönd legyen benne. 😀 És tadammm! Van füldugóm. Még jó, hogy nem egy .45-ös Magnumot adott, hogy azt használjam. 😀

Tehát, végül ma nem Spártába mentem, hanem Delphoi-ba, vagy ahogy egyszerűbb: Delfibe. A magyarok közül én mentem egyedül, ezért az már előre látszott, hogy nyugodt napom lesz, sokat nem kell beszélgetnem senkivel. 🙂 Izraeliek, japánok és oroszok jöttek még a buszon, gondoltam is, hogy milyen jó csapat, csupa olyan népcsoport, akik ősidők óta itt vannak a Földön, meg ugye én, a hun. 😀 Aztán kiderült, hogy van köztük horvát és német is. Mindegy, elférünk. 😀 Légkondis busszal mentünk, ami nem volt baj, mert 30 fok volt és verőfényes napsütés. Csak, hogy tudjátok otthon is. 😀 Kaptunk idegenvezetőt is. Nem emlékszem a nevére, valami ősi görög neve van, ezzel kezdte a műsort, és tényleg jól is hangzott, de elfelejtettem. Gyorsan letöltöttem a Mátrixból a mindent értek, és mindent megértetek minden nyelven programot, és hajrá! 😀

Nagyon érdekes élmény volt, hogy a két és fél órás úton nagyon sokat mesélt mindenféléről, és mindent megértettem. Mesélt a görög istenekről, királyokról, Marathonról, arról, hogy a lakosságnak nem is 35, hanem közel 50%-a lakik Athénban, a 11 millióból 5 millió, a görögök 95%-a ortodox vallású, és még sok dologról. Fő bevételi forrásuk a gyapottermesztés és az olajbogyó. Meg persze sztorizott. Meg a célállomásnál idegenvezetett ugye…

Volt, akivel beszéltem is pár szót, szóval szupi volt. 😀

A delfi jósda azért volt nevezetes egyébként, mert ide jártak a királyok jósoltatni szinte a világ minden tájáról. Nem hangzott el, de azt meg tudom, hogy a jósda bejárata fölé az volt kiírva, hogy “Ismerd meg önmagad!”. Ez ma is igaz mellesleg…  Eléggé sütött a nap, az okosabbak hoztak kalapot, sapkát, ernyőt, a hülyék égették a fejüket és a karjukat. Délben persze. Egyébként jól bírom a napot. 😀 Voltak érdekes élmények, érzések, ahogy belehangolódtam a környékbe, de erről nem írok, arról viszont igen, hogy milyen jót ebédeltem. Volt már vagy 3 óra mondjuk, és kb. 20 szem mogyorón kívül nem is ettem mást, így ez volt a nap fénypontja. 🙂

Előételnek ettem egy kis salátát vegyestállal,

14593559_1119825408107455_121822066_n

Utána szuvlakit,

14585452_1119825378107458_849565440_n

És a végén lefojtottam egy kis gyümölcsös joghurttal. Ez így volt egy napi menü. 🙂 A joghurtot elfelejtettem lefényképezni, mert úgy megörültem neki, hogy mire észbe kaptam, elfogyott. 😀

A romok mellett van egy múzeum is, aminek címet adtam jobb híján, az az “aranytökű bika” volt:

14555716_1119825654774097_1462069487_n

A többi kép magyarázat nélkül is értelmezhető, úgyhogy sok szeretettel ide ömlesztem. 😀

14509186_1119825898107406_609637239_n 14543379_1119826461440683_15164489_n 14555562_1119825548107441_1389995928_n 14555594_1119826174774045_729965898_n 14555725_1119826371440692_1669949026_n 14555774_1119826424774020_114659637_n 14555775_1119825344774128_1603798605_n 14555777_1119825571440772_902362137_n 14555864_1119825761440753_1370820859_n 14555898_1119826068107389_465560870_n 14555973_1119825728107423_2028197381_n 14555989_1119825501440779_1936937226_n 14569010_1119826538107342_1630488497_n 14569013_1119826518107344_2025687299_n 14569110_1119826191440710_1963274571_n 14569187_1119825868107409_677702584_n 14569557_1119826594774003_1190460946_n 14569664_1119825601440769_1624194228_n 14569742_1119826584774004_1228540307_n 14580503_1119826131440716_1502342014_n 14580604_1119826448107351_914206500_n 14585473_1119825811440748_273648899_n 14585493_1119826031440726_194147372_n 14585528_1119825851440744_931921621_n 14593170_1119825738107422_2133856690_n 14593217_1119826501440679_1175138207_n 14593332_1119825658107430_531881536_n 14593451_1119826091440720_75233587_n 14593517_1119825441440785_1824629264_n 14593553_1119825278107468_685200572_n 14593571_1119826274774035_990211715_n 14593621_1119826088107387_137695225_n 14607911_1119826118107384_1100444337_n 14608077_1119825924774070_867321992_n 14608120_1119826348107361_1049942957_n 14608155_1119825981440731_641343122_n 14608157_1119826224774040_1033984299_n 14608166_1119826564774006_1258839460_n 14608170_1119826308107365_919747680_n 14608188_1119826171440712_1642386553_n

Képes, spirituális úti beszámoló Görögországból – 5.

október 3, 2016

Na az van, hogy ma nem csináltam képeket, viszont készítettem kisfilmeket, mert egészen megtetszett a dolog. 🙂 Majd a poszt végére beillesztem őket…

Reggel a szokásos sétával kezdtem a napot. Ja, amikor belenéztem a tükörbe, megállapítottam, hogy fogytam. Ennek két oka lehet. A spirituális ok, hogy kezdem átvenni a görög atléták, diszkoszvetők és istenek rezgését, ehhez pedig alkalmazkodik a testem. 🙂

A biológiai oka az lehet, hogy minden nap át kell másznom egy kurva nagy hegyen gyalog annyiszor, ahányszor Chuck Norris elszámolt a végtelenig. Kétszer.

Szóval a képzésen ma vizsgáztunk, ami jó móka volt, sokat nevettünk, mert el kellett játszani a “nehéz ügyfeleket” 🙂 A nap többi része csip-csup dolgokkal ment el, mint fotózkodás, technikai dolgok megbeszélése, stb… Én nem teszek fel Viannával közös képet a Facebookra, ne is keressétek! Miért? Mert mindenki ezt csinálja. Akkor én nem fogom. 😛

Ja, és Laci reggel azzal kezdte, hogy nem lenne-e kedvem (FIGYELEM!!!! így helyes, és nem úgy, hogy nem-e lenne kedvem!!!! ne legyél paraszt! ) az oroszokhoz csatlakozni a vizsga idejére, és akkor oroszul vizsgáznék. Erre nem is mondok semmit már. 😀 Egyébként kedvem lett volna, de ahhoz két különböző nyelvű tolmács kellett volna, ekkora luxust meg nem engedett meg a létszám.

Ma végre kipróbáltam a metrót. Azt kell mondanom, hogy eddig tök fölöslegesen másztam hegyet. 😀 Két megállót kell menni, ezzel felére csökkentem a menetidőt, és az már csak hab a tortán, hogy ez csak egy laza séta…

Mivel másik irányból közelítettem ma meg Fridát, észre vettem, hogy van a közelben egy edzőterem, ahol Krav Maga edzés volt éppen. Megálltam az utcán és néztem őket vagy 20 percig, kezdő csoport volt. Majd megnézem, hátha van haladó csoport olyan időpontban, amikor már hazaérek, hátha lehet egyet bunyózni a görögökkel. 🙂 Mondjuk Krav Maga edzésen nem voltam még, de biztos ott is ütni meg rúgni kell. 😀

Ja, mától hivatalosan képezhetek csoportokat arra, hogy Theta Healing konzulensek legyenek.

Holnapra azt terveztem, hogy elmegyek Spártába, és készítek egy közös fotót Leonidas királlyal, de ez nem jött össze, túl macerás az autóbérlés. Helyette a házigazdák által szervezett kiránduláson fogok részt venni Delphoi-ba. Hátha kapok valami jó kis csít. 😀

Vannak további furcsa dolgok a szobámban, de erről majd legközelebb… 😀 Most álljanak itt a kisfilmek: