Képes, spirituális úti beszámoló Svájcból – 12.

Nos. Felvirradt a nagy nap. 😀 Ma vizsgáztunk, szinte az egész nap ezzel telt el, de egyébként nem volt unalmas, és hasznos is volt ismételni. Hat fős csoportokat alkottunk, mert 6 tétel volt. Köredzés jelleggel mindig egy állomással arrébb mentünk, és mindig más volt a tanár, a többiek pedig a diákok. Teljesen hétköznapi tételek voltak, úgy, mint üveggömbbe tündérhívás, gondolatátvitel, sámándobbal vezetett meditáció, előző életbe utaztatás kristályok segítségével, tárgy mozgatása az elme erejével, tárgyakból leolvasni, hogy mi jellemző a tulajdonosukra… 😀

Az Univerzum vicces, és tudja, hogy mi a legjobb, ezért úgy alakította, hogy Gizi is a mi csoportunkba kerüljön. Viszont valamit nagyon kiástak tegnap, mert ma teljesen jól kijöttünk egymással, semmi súrlódás, semmi feszkó. Ilyen ez a popszakma…

Én már tegnap este éreztem, hogy a sámándobos tétel lesz az enyém, és ez így is lett. Két dolog volt, ami megnehezítette kicsit, az egyik, hogy két csoport vizsgázott egy időben, ezért a két dobosnak össze kellett hangolódni. A másik, hogy a dobolás ritmusát tartani kellett, ezzel egy időben meg vezetni a meditációt, és a beszéd ritmusa nem feltétlenül passzolt a dobolás ritmusához.

De ettől függetlenül jól sikerült, a többieknek is tetszett, csak az előkészületekkel együtt ez az idő nekem kevés volt, elidőztem volna még a folyamatokban.

Amikor végeztünk, ünnepélyesen átadták a mesterfokozatokat azoknak, akik teljesítették az ehhez szükséges feltételeket, nekem ehhez még kell két tanfolyam. De ami késik, az nem siet. 😀

Nagy fotózkodás, stb. Mindenki Viannával akarja magát lefényképeztetni, elég uncsi már, én meg nem vagyok mindenki. Ahogy a mondás is tartja: Mások könnyebben pótolhatóak, mert ők többen vannak. 😀 Én az akciós banánért se állok sorba, mert nem vagyok hajlandó lealacsonyodni odáig, hogy az élelmiszerért verekedjek. És mivel egyébként is azt érzem, hogy Guy-jal jobban megértenénk egymást, és jobban tudnánk együtt dolgozni egy farmon, inkább vele fényképezkedtem.

Ez a tanári is megvan. Azt hiszem, ez volt a 15. Theta tanfolyamom, ebből az 5. tanári, de ki számolja? 😀

Svájc összességében egy gyönyörű, tiszta, rendezett és fegyelmezett ország, de olyan érzés, mintha ki lenne herélve. Nincs meg az a csibészség, tűz, ami az élet velejárója. Persze ezt csak az alapján általánosítom, amit a két hét alatt láttam, tapasztaltam, és ez gyakorlatilag semmi.

Spirituális úti beszámolókkal legközelebb ELVILEG január végén jelentkezünk, addig kitartás, akkor Mexikót vesszük górcső alá. 😉 Azért elvileg, mert az ördög mindig szarik egyet. – TÖRÖL! – Azért elvileg, mert az Univerzum és az isteni időzítés alakíthatja másképp a dolgokat. 🙂

Aho